Szabadulj meg a kryptonittólMinta

Hadd mutassam meg neked ma a legalattomosabb átverést, amely bálványimádásra készteti a keresztény hívőket, mind a mai napig. 

Ehhez vissza kell kanyarodnunk egy kicsit az aranyborjúhoz, amelyet Izráel népe öntött magának a Sínai hegy lábánál. Gondolom, te is emlékszel, milyen hatalmas csodatételek nyomán vezette ki Isten az Ő népét Egyiptomból, a pusztán át, a Sínai hegy lábához. A hegyen még parancsolatait is leírta a népnek, erre ők beijedtek és ragaszkodtak ahhoz, hogy Mózes egyedül menjen vissza a hegy tetejére, s egyedül Ő beszéljen Istennel. 

Mózes felment hát a hegyre, egyedül, a nép pedig el kezdett türelmetlenkedni. Felkeresték Áront, Mózes bátyját, és követelték tőle, hogy adjon nekik olyan isteneket, akik – Mózes hiányában – bevezetik őket az Ígéret Földjére. A szó, amelyet a nép használt, amikor „isteneket” kért, a héber Elohim, mely szóval az ószövetség egyaránt utal a Mindenható Istenre, és pogány istenekre is, úgyhogy valójában ezen a ponton nincsen pontos információnk arról, milyen istent is kértek maguknak. 

Áron enged a követelődzésnek, megformáz egy aranyborjút, amelyről aztán kijelenti a nép, „Ez a te istened, Izráel, aki kihozott Egyiptom földjéről.” (2Mózes 32:4) Ekkor még mindig nem egyértelmű, melyik istenre utalnak, de Áron frissen-gyorsan tisztázza számunkra. 

„Ezt látva Áron, oltárt épített elé, majd kihirdette Áron, hogy holnap az Úr ünnepe lesz.” (2Mózes 32:5) Amikor Áron azt mondja, az „Úr” ünnepe, Istent nevén nevezi, ugyanis a héber szövegben itt a „Jahve” szót találjuk. Most már pontosan tudjuk, melyik istenre gondoltak. 

Mit üzen ez a történet nekünk ma? Izráel népe ünnepelve táncol a borjú előtt, miközben szavaikkal kifejezik a bálvány iránti imádatukat, „Jahve a mi Istenünk, Jahve szabadított ki minket egyiptomi fogságunkból, Jahve a mi Urunk.” Nagyon komoly figyelmeztetés ez számunkra, hiszen, ha Isten népe a szájával tökéletes megvallást tett a Mindenható Istenről, miközben egy bálványt, avagy hamis istent imádott, ez velünk is megeshet. 

Sőt, meg is esik, hiszen számos keresztény teszi ugyanezt nap mint nap, mondván, „Jézus az Úr”, miközben tetteiben nem Jézust követi. Úgy, ahogy Izráel kijelentette magáról, hogy Jahvét, az igaz Istent imádja, miközben Isten parancsolatai helyett a saját akarata szerint élt és cselekedett, manapság is sok keresztény válogat Isten Szavában, hogy maga döntse el, mely igerészeket fogja követni, s melyeket hagyja inkább figyelmen kívül saját kényelme kedvéért. 

Akik így tesznek, egy hamis Jézust követnek, vagyis egy bálványt imádnak. Jézust igazságban kell imádnunk, ez pedig nem az. 

A kérdés már csak az, honnan tudjuk, hogy az igaz Jézus imádjuk-e, vagy valamilyen bálványt?