Szabadulj meg a kryptonittólMinta

Egyik este Justin arra érkezik haza, hogy felesége, Angela talpig sminkben egy gyönyörű ruhába bújik éppen. Azonnal levonja a következtetést: felesége valamilyen különleges programot tervezett kettőjüknek, és fel is ajánlja, hogy ő is átöltözik. 

Angela zavartan válaszol:

- Drágám, ma este Tonyval találkozok. Vacsorázni megyünk, utána beülünk egy moziba, majd az éjszakát a Fairmont Hotelben töltjük. Délelőtt itthon vagyok. 

- Ki az a Tony? - kérdezi ingerülten Justin.

- A gimiben volt a fiúm - feleli Angela.

- Micsoda?! Nem mehetsz randira vele! 

- Miért ne mehetnék? 

- Azért mert házasok vagyunk! Örök hűséget fogadtunk egymásnak! Nem randizunk másokkal! - mondja olyan hangsúllyal, mellyel érezteti, mindez magától értetődő kéne legyen.

- De drágám, válaszolja Angela, te vagy a kedvencem. Minden régi szerelmemnél jobban szeretlek, de nem várhatod el tőlem, hogy ezután már sose találkozzak velük. Némelyikkel évek óta szoros kapcsolatban vagyok. Még mindig szeretem őket, és szeretnék velük is együtt lenni néha. Miért baj ez?!

Természetesen, ez egy kitalált sztori. El sem tudjuk képzelni, hogy valaki ne értené meg azt, hogy a házasság két személy kizárólagos kapcsolata – vagyis harmadik személy nem fér abba. Nyilvánvalóan, egyikünk sem venne el egy olyan nőt, mint Angela, aki továbbra is randizgatni akar a volt fiúival.

Mégis, nagyon sokan bánunk mi magunk is így Jézussal az életünkben. 

A Szentírásban Isten gyakran hasonlítja a hozzánk fűződő kapcsolatát a házassághoz. Ugyanígy mutatta be Izrael népével való viszonyát is az ószövetségben. Érdekes módon, minden alkalommal, amikor Isten a prófétákon keresztül elmondja Izrael népének, miként csalták meg Őt, a bálványimádásukra utal. 

Az ember hajlamos a bálványimádás alatt szobrok előtti hajlongást érteni, a hangsúly azonban az „imádaton” van. Isten a Szentírásban először Ábrahám és Izsák történetében határozza meg, mit is jelent az imádat. Ebben a történetben azt látjuk, hogy az imádat alárendelődést, engedelmességet jelent. 

Az imádat (dicsőítés) nem egy andalító szép ének, hanem engedelmesség. Nem az számít, mennyire „szerepelsz jól” a gyülekezetedben vagy a templomban, ugyanis ha a mindennapokban nem engedelmeskedsz Istennek, akkor nem Őt imádod, és valójában ugyanúgy paráznaságot követsz el ellene, mint Angela tette a férjével. 

Az imádat ezen értelmezése, miként változtatja meg a keresztény életvitelhez való hozzáállásodat?