Szabadulj meg a kryptonittólMinta

Emlékszel Angelára a tegnapi áhítatból? Láttuk, hogy az ő paráznasága ugyanolyan, mint a Bibliában ábrázolt Istennel szemben elkövetett bálványimádás. De tényleg ennyire valós probléma ez manapság Isten követői között? Sajnos nagyon is az. 

Angela esetében, az ő paráznaságának gyökere a vágyaiban rejlett. Az effajta vágyakozást epekedésnek, sóvárgásnak, sőt, telhetetlenségnek is nevezzük. 

Telhetetlenségről, sóvárgásról ritkán beszélünk manapság, ezért nem árt, ha tisztázzuk ezek jelentését. A Merriam-Webster angol szavak értelmező szótára szerint a sóvárgás és epekedés szavak jelentése, „Erős vágyakozás valamely jónak vélt dolog megszerzésére”. A Magyar Értelmező Szótár szerint pedig a telhetetlenség szó jelentése: „Olyan személy, aki bármennyit kap vagy szerez is valamely számára kívánatos dologból, nem elégszik meg vele, még többet kíván.” Illetve, „Határt nem ismerő, kifogyhatatlan, mértéktelen személy vagy magatartás.” Hadd mutassam most meg neked ezt a telhetetlen sóvárgást egy másik nézőpontból, méghozzá a Kolossébeliekhez írt levél harmadik fejezetének ötödik igeverséből, ahol Pál a következőt írja, „Öljétek meg tehát mindazt, ami a földi természetetek része: a paráznaságot, tisztátalanságot, szenvedélyt, gonosz vágyat, továbbá a telhetetlenséget, ami bálványimádás.” (Az angol ESV fordításból.) 

Láttad te is? Pál azt mondja, hogy a telhetetlenség bálványimádás. Sokunk szobrok előtti hajlongással köti össze a bálványimádást, de a háttérben minden esetben bűnös vágyakozás húzódik. 

Isten kezünkbe adta a telhetetlen vágyakozás elleni megoldást, amely nem más, mint a megelégedés. A megelégedés távol tart minket a bálványimádástól és közelebb visz Isten szívéhez, ellenben a telhetetlenség egyre távolabb visz Istentől és a bálványimádat oltáraihoz vezet. 

Ezért írja a Zsidókhoz írt levél szerzője: „Tartsátok távol magatoktól a telhetetlen vágyakozást, és elégedjetek meg azzal, amitek van! Mert Isten azt mondta: „Sohasem hagylak cserben, sem nem hagylak magadra.” Ezért bizalommal mondhatjuk: „Az ÚR megsegít engem, nem félek. Ember mit árthat nekem?”” (Zsidók 13:5-6). 

Ebből az igerészből egyértelműen kiderül, hogy a telhetetlenség egyenlő értékű a paráznasággal. Angela más férfiak után sóvárgott, mert nem engedte meg Justinnak, hogy ő töltse be szükségleteit és vágyakozását. Isten Szava itt arra int bennünket, hogy elégedjünk meg Istenben, hiszen tudjuk, Ő képes betölteni szükségleteinket és vágyakozásunkat. Minden esetben, amikor nem Istenben, valamint az Általa elrendelt életvitel követésében elégítjük meg szükségeinket és vágyakozásunkat, paráznaságot követünk el. 

Hogy ez mit jelent a gyakorlatban? Amikor egy hívő ember tisztában van Isten akaratával, mégis a saját vágyainak követése mellett dönt, paráználkodik. Az ilyen ember a vágyait imádja Isten helyett. 

Ha megvizsgálod kitűzött céljaidat, szokásaidat, valamint a dolgok fontossági sorrendjét életedben, melyiket látod meghatározónak, a telhetetlen vágyakozást vagy a megelégedést? Miként tudnál még inkább a megelégedésre törekedni?