Őrizd meg a reményt!Minta

Isten nem felejt

Olvasd el: 1Mózes 29:31—30:24

IMÁK: 1Mózes 30:22–24

„Ezután Isten jóindulattal fordult Ráhelhez, és teljesítette a kérését: megadta neki, hogy gyermeke lehessen. Így hát végre ő is áldott állapotba került, és fiút szült Jákóbnak. Akkor örömében így kiáltott föl: »Isten végre levette rólam a meddőség szégyenét!« Elsőszülöttjét Ráhel Józsefnek nevezte, mert azt mondta: »Adjon még őhozzá az Örökkévaló nekem másik fiút is!«”

Elmélkedés

Ráhel nem érdemelte meg, amit Isten érte tett. Semmi nyomát nem látjuk annak, hogy Ábraháméhoz hasonló hitet tanúsított volna, sőt, igazából manipulált és kihasznált másokat, hogy megkapja Istentől, amit akar. Ettől függetlenül Isten meghallgatta, egyes fordítások szerint „megemlékezett róla”. Habár Ráhelről nem olvassuk, hogy hittel várakozott volna, Isten mégis válaszolt neki.

Ráhel szeretett volna egy kisfiút, azonban reménysége egy idő után drasztikus tettekbe csapott át, amelyek által megpróbálta megszerezni magának azt, amit akart – ahelyett, hogy Isten válaszára várt volna. Amikor Isten hitet kér tőlünk, és amikor hitünk örömmel tölti el őt, akkor terve megvalósításában nem akadályozza meg a félelmünk vagy a hibáink. Még akkor is véghez viszi, amit eltervezett, ha mi elrontjuk a dolgokat.

Amikor Ráhel életet adott Józsefnek, reménykedni kezdett. Nem olvassuk, hogy bízott volna Isten képességében vagy hajlandóságában, hogy fiút adjon neki, amíg meg nem kapta a fiút. Azonban amikor meglátta Isten hűségét és elkezdett hinni benne, akkor már hajlandó volt reménységét Istenbe vetni. Tudta, hogy imái meghallgatásra és válaszra leltek, és emiatt felbátorodott, hogy még többet kérjen az Úrtól.

Amikor észrevesszük Isten irántunk tanúsított hűségét és megemlékezünk róla, akkor abban is könnyebb lesz reménykedni, amit a jövő tartogat számunkra: bízhatunk az Ő időzítésében, az Ő jellemében, és az Ő erejében még akkor is, ha nem tudjuk, mi vár ránk. Ő nem felejtett el. Figyel rád és törődik veled. A reményteljes élet még akkor is örömet és békességet hoz, ha közben várakoznod kell.

Isten ismerte Ráhel szívének kívánságát. Ugyanígy ismeri a miénket is. Még akkor is, amikor azt gondoljuk, hogy a mi időzítésünk vagy megoldásaink jobbak; amikor tetteinket a hit helyett a félelem vezérli, Istennek van terve az életünkre nézve, és ezt a tervet még az út lerövidítésére irányuló próbálkozásaink és a kitérőink sem hiúsíthatják meg. Alázzuk hát meg magunkat az Egyetlen Isten hatalmas keze alatt – az Egyetlené alatt, aki hallja a kiáltásainkat. Adjuk át neki minden aggodalmunkat, és reménykedjünk az Ő időzítésében és válaszaiban.