Őrizd meg a reményt!Minta

Semmit se kételkedve

Olvasd el: Róma 4:13–25

IMÁK: Róma4:20–21

„Ellenkezőleg, Isten ígéretét tartotta a szeme előtt. Nem kételkedett abban, hogy amit Isten megígért neki, azt meg is fogja tenni. Hite megerősödött, és dicsőséget adott Istennek. Teljesen meg volt győződve arról, hogy Isten meg tudja tenni, amit megígért.”

Elmélkedés

Isten egy grandiózus ígéretet tett Ábrahámnak, mely szerint sok nemzet atyja lesz majd, és Isten meg fogja áldani a világot a leszármazottai által. Ábrahám hitt Istenben, és Isten ezért igaznak látta. Ábrahám pedig nem kételkedett abban, hogy Isten betartja majd az ígéretét.

Annak ellenére sem kételkedett Ábrahám, hogy ekkor már 100 éves volt, a felesége pedig 90. Már jócskán túl voltak azon a koron, amikor az embernek gyermeke születhet, és még mindig nem láttak semmit az ígéretből. Isten kegyelméből azonban Ábrahám még mindig hitt abban, hogy Isten betartja a szavát.

A remény, a logika és az értelem ellenére Ábrahám mégis reménykedett. Ábrahám akkor is reménykedett, amikor azon kívül, hogy ismerte Istent, semmi oka sem volt arra, hogy bízzon az Ő ígéretében. Reménykedett, mert megértette, hogy Isten ígéretében reménykedni még akkor is jobb, mint remény nélkül élni, ha a remény beteljesülése lehetetlennek tűnik. Úgy döntött, hogy reménykedik, és nem adja át magát a kétségnek, az elkeseredésnek és a csalódottságnak.

Ábrahám nem ingott meg a hitében. Habár hozott néhány megkérdőjelezhető döntést életében (például amikor több uralkodónak is azt hazudta, hogy Sára a testvére, illetve amikor teherbe ejtette Hágárt), azonban végig hitt abban, hogy Isten megtartja az ígéretét. Mivel nem ingott meg, a hite folyamatosan erősödött. Meg volt róla győződve, hogy Isten képes teljesíteni az ígéreteit, és teljesíteni is fogja őket. Ez a megingathatatlan hit igaznak bizonyult.

Ábrahám reménysége hitté vált. Mivel hitt Isten ígéretében, Isten megbocsátotta Ábrahám bűneit, és megajándékozta őt a megváltással. Kegyelem által Ábrahám hitt Isten ígéretében, és így üdvözülhetett.

Az őszinte hit reménységben fogan. Amikor a reménység nem ingadozik, ahogy Ábrahám esetében történt, hitté erősödik. Amikor meg vagyunk győződve arról, hogy Isten be fogja tölteni az ígéreteit, akkor már nem csupán reménykedünk, hanem erősen hiszünk. Ez a hit: a remény az, amikor szilárdan bízunk Istenben még úgy is, hogy nem látjuk a jövőt; a hit pedig a bizonyosság, hogy megkapjuk azt, amiben reménykedünk. Ábrahámhoz hasonlóan mi is megingathatatlan hitre tehetünk szert, ha a reménytelenség ellenére is reménykedünk.