Átadott SzívMinta

Ráhel – Akinek Isten meghallotta a panaszát

Olvasd el: 1Mózes 29:31—30:24

IMÁK: 1Mózes 30:22–24

„Ezután Isten jóindulattal fordult Ráhelhez, és teljesítette a kérését: megadta neki, hogy gyermeke lehessen. Így hát végre ő is áldott állapotba került, és fiút szült Jákóbnak. Akkor örömében így kiáltott fel: „Isten végre levette rólam a meddőség szégyenét!” Elsőszülöttjét Ráhel Józsefnek nevezte, mert azt mondta: „Adjon még őhozzá az Örökkávaló nekem másik fiút is.”

Elmélkedés

Semmi olyat nem tehetünk, amivel megszakíthatnánk Isten terveit, de néha a mi döntéseink teszik bonyolultabbá a dolgokat. Mai olvasmányunkban találkozunk Ráhellel és Leával, Jákob feleségeivel. Jákob jócskán kivette a részét a manipulációból. Isten tervének beteljesítését úgy próbálta meg segíteni, hogy elcsalta az elsőszülöttség jogát és az atyai áldást a testvérétől, Ézsautól. Azért, hogy elmeneküljön Ézsau haragjától, Jákob Háránba utazott, hogy feleséget találjon nagybátyja, Lábán lányai között.

Amikor Jákob megérkezett, meglátta Ráhelt a kútnál, beleszeretett, és felajánlotta, hogy hét évig Lábánnak dolgozik azért, hogy feleségül vehesse. A lakodalomban Lábán becsapta Jákobot, és az idősebb lányát, Leát adta neki. Jákob egy héttel később feleségül vette Ráhelt is, majd további hét évig dolgozott Lábánnak a második menyasszonyáért. (Micsoda dráma!)

Jákob Ráhelt szerette, Leát azonban nem. Az Úr megkönyörült Leán, és megengedte neki, hogy négy fia szülessen. Ráhel féltékeny volt nővére egyre növekvő családjára, ezért a szolgálóján keresztül próbált meg családot alapítani. A szolgálólánya két fiút szült Jákobnak. De aztán Lea szolgája is szült Jákobnak két fiút, és maga Lea is szült még két fiút. Csak Jákob tizenegyedik gyermekének születése után mondja a Szentírás, hogy „Isten jóindulattal fordult Ráhelhez", és végre neki is született fia, akit Józsefnek neveztek el.

Anna történetével ellentétben itt nem esik szó arról, hogy Ráhel imádkozna, kiöntené a szívét Istennek, vagy hogy a szenvedése közepette hitre törekedne. Ehelyett azt mondta a férjének: „Adj nekem gyermekeket, mert ha nem, belehalok!". (1Mózes 30:1). Isten még a zűrzavar közepette is aktív részese volt a történetének. Isten odafigyelt rá, és adott neki egy fiúgyermeket. Miután megszületett az első fia, Ráhel kijelentette, hogy Isten meghallgatta az imáit. Isten a hős, nem pedig Ráhel, az ő erőtlen tervei vagy a férje. Isten meghallgatta kiáltásait, és egyedül az Övé volt a dicsőség.

Isten a mi kiáltásainkat is meghallja. Még akkor is, amikor azt gondoljuk, hogy a mi utunk vagy időzítésünk a legjobb. Még akkor is, ha hit helyett félelemből cselekszünk. Istennek célja van az életünkkel, és a rövidítésekkel és kerülőutakkal tett próbálkozásaink nem fogják meghiúsítani azt, amit Ő eltervezett. Alázzuk meg magunkat az Egyetlen előtt, Aki meghallgatja kiáltásainkat, és adjuk át Neki minden gondunkat, bízva az Ő időzítésében és válaszában.