Átadott SzívMinta

Anna – Sosem szűnő könyörgés

Olvasd el: Lukács 2:36–40

IMÁK: Lukács 2:37–38

„Nem hagyta el a Templom területét, hanem éjjel-nappal Istent szolgálta böjtöléssel és imádkozással. Abban az órában Anna is odalépett hozzájuk, hálát adott Istennek, azután mindazoknak beszélt Jézusról, akik Jeruzsálem megváltását várták.”

Elmélkedés

Mi volt eddig a leghosszabb idő, ameddig elkötelezted magad valami mellett? Tanulmányok azt mutatják, hogy a legtöbb ember, aki az év elején elhatározza, hogy valami új dolgot tesz, legfeljebb harminc napig tartja magát hozzá. Még a legjobb szándékaink is – például, hogy több időt töltünk Isten Igéjével, csatlakozunk egy bibliatanulmányozó csoporthoz, vagy imádkozunk - gyakran csak néhány hétig működnek jól, aztán az élet közbeszól, besűrűsödnek a tennivalóink, az évszakok megváltoznak, valamelyik családtagunk megbetegszik, vagy egyszerűen csak megfeledkezünk az egészről.

Anna nyolcvannégy éven át a templomban maradt, és imádta az Urat. Körülbelül 105 éves korában is éjjel-nappal folytatta az imádkozást. Míg más özvegyek talán megpróbáltak volna új házastársat találni, vagy egy rokonhoz költöztek volna, Anna úgy döntött, hogy egész életét Istennek szenteli. Az imádságban töltött idő alatt olyan mély kapcsolatot alakított ki az Úrral, hogy pontosan tudta, kicsoda Jézus, amikor Mária és József bevitte Őt a templomba. Bátran kijelentette a templomban lévő férfiak és nők előtt, hogy erre a reménységre vártak! Ő a Krisztus, a Messiás!

Az ima a mi meghívásunk arra, hogy kommunikáljunk Istennel, de ez nem egy egyirányú beszélgetés. Igen, Isten hallani akar rólad. Ismer téged és törődik veled. De az imádság egyúttal lehetőség is arra, hogy közelebb kerülj Istenhez, és többet tudj meg arról, hogy ki is Ő. Anna kapcsolata Istennel azért vált ilyen bensőségessé, mert az életét annak szentelte, hogy megismerje Őt. Isten különleges módon tárta fel tervét Annának. Bár nekünk nem ad ugyanilyen kinyilatkoztatást, de az Igéje és a Szent Szellem által szól hozzánk. Minél több időt töltünk imádsággal, istentisztelettel és Isten Igéjének olvasásával, annál jobban megismerjük Őt.

Ha egy készséget el akarunk sajátítani, gyakorlásra van szükség - így van ez az imával is. Türelemre, összpontosításra és alázatra van szükség ahhoz, hogy Isten elé vigyük mindazt, amik vagyunk - összetörtek, bizonytalanok, magányosak, örömteliek, reménykedők, bűnösök. Ez nem lesz mindig könnyű vagy kényelmes. Nem fogunk mindig ékesszólóan beszélni, és lehetnek olyan napjaink, amikor inkább millió más dolgot csinálnánk. De életünk végén az imádatunkról és az imádságunkról legyünk ismertek. Olyan szoros kapcsolatot építsünk ki Istennel, hogy amikor látjuk Őt munkálkodni, azonnal, minden kétséget kizáróan felismerjük az Ő keze munkáját.