Átadott SzívMinta

Hágár – Az Isten, aki lát

Olvasd el: 1Mózes 16; 21:1–20

IMÁK: 1Mózes 16:13

„Akkor Hágár felkiáltott: „Te vagy az Isten, aki lát engem!” Így nevezte Hágár az Örökkévalót, aki beszélt vele. Majd azt gondolta: „Valóban láttam Istent, és mégis élek?”

Elmélkedés

Előfordult már, hogy elítéltek, rosszul bántak veled, kirekesztettek vagy megaláztak? Mindannyiunkkal megtörtént már ez. Ez nagyon fáj, mély sebet hagy. Nehéz elfelejteni ezeket az élményeket. Gyakran még akkor is magunkban hordozzuk őket, amikor a körülményeink már megváltoztak.

Ábrám felesége, Száraj belefáradt abba, hogy arra várjon, hogy Isten megadja neki a megígért fiút, ezért úgy intézte, hogy a szolgája, Hágár essen teherbe helyette. Hágár fia Ábrám leszármazottja lett; egy emberi kísérlet arra, hogy beteljesítse az Isten által adott ígéretet. Bár Hágár fia nem az volt, akin keresztül Isten be akarta teljesíteni ígéretét, Isten mégis könyörületet és gondoskodást tanúsított Hágár és fia iránt.

Amikor Hágár teherbe esett, a rabszolga státusza megszűnt; ő lett az Ábrám fiát szíve alatt hordozó nő. Életében először rendelkezett valamivel, amivel Száraj nem, ezért megvetően viselkedett vele szemben. Szárajt lefokozták, Hágárt pedig előléptették.

Válaszul Száraj olyan rosszul bánt Hágárral, hogy az elmenekült, elindult hazafelé Egyiptomba, kockáztatva ezzel a saját és a születendő gyermeke életét. Nem tudjuk, hogy Hágár milyen kapcsolatban állt Istennel, de valószínűleg tisztában volt Ábrám és Száraj hitével és az Istenük által nekik tett ígérettel. Úgy tűnt, hogy felismerte az Úr angyalát, mint Ábrám Istenének küldöttjét. Ahelyett, hogy kérdéseket tett volna fel, dicsőítette Istent, amiért meglátta őt és megismertette Magát az asszonnyal.

Hágár fájdalmát látva Isten ígéretet tett. Ő is nagy áldás várományosa, sok nemzedék anyja lesz. Isten megtalálta Hágárt a pusztában. Később Isten újra megtalálja őt a pusztában, meghallva a fia sírását. Isten nem hagyta őt magára a pusztában, és továbbra is gondot viselt Izmáelre, amíg fel nem nőtt (1Mózes 21:20).

Nem kell addig várnunk, amíg meggyógyulunk, elég tudásra teszünk szert vagy elég jók leszünk ahhoz, hogy megismerjük Istent. Ő találkozni fog velünk, ott, ahol éppen vagyunk, még a pusztaságban is. A mi Istenünk lát minket, és nagy irgalmasságában és könyörületességében felajánlja nekünk azt a lehetőséget, hogy mi is megismerhessük Őt. És amikor szükségünk van rá, a mi Istenünk újra és újra megjelenik. Az irántad érzett szeretete soha nem fogy el.