Jöjjön el a Te országodMinta

IMÁDSÁG:

Istenem, mutasd meg nekem azokat a dolgokat, amelyekben a biztonságot keresem, ám azok jelentéktelenek ebben az életben! Segíts elengednem azokat és bíznom benned!

OLVASMÁNY:

Képzeld magadat egy olyan helyzetbe, ahol te vagy egy hajótörés egyedüli túlélője, napokig hánykódsz egy fába kapaszkodva, ami a hajóroncsból maradt meg. Majd miután minden remény elveszettnek tűnik, megjelenik egy hajó a látóhatáron. Hamarosan a hajó melléd ér, és valaki egy kötelet dob feléd. Azt mondják neked, hogy engedd el a fát és ragadd meg a kötelet. Egyszerű döntésnek tűnik, igaz? Kétségbeesett helyzetedből önmagad nem tudsz kiszabadulni, és valaki odajött hozzád, aki hajlandó és képes megmenteni téged. Mindössze annyit kell tenned, hogy elengeded a fát és a mentőkötél után nyúlsz. Csupán bizalomra van szükséged.

Viszont mi van akkor, ha mielőtt megragadnád a kötelet, elkezded megkérdőjelezni a döntésed, és azon töprengsz, hogy ez a fa is meddig eljuttatott már téged az utóbbi napokban a tengeren hánykódva. Ott volt számodra ez a fa, amikor szükséged volt rá és ettől függött a te túlélésed. Túl sokat kér az, aki azt mondja neked, hogy engedd el és valami másba kapaszkodj. Így tehát visszakiáltasz a hajón lévőknek, hogy „Nem, köszönöm! Maradok a fámnál!”

Őrültség lenne így dönteni! Ugyanakkor akár felismerjük, akár nem, hajlamosak vagyunk így dönteni a lelki életünkben. Amikor Jézus a maga követésére és az Ő királyságában egy új életvitel folytatására hív minket, akkor valójában arra hív minket, hogy belé vessük a bizalmunkat. Arra hív, hogy elengedjük mindazokat a dolgokat, amik korábban a biztonságot és a fontosságot jelentették – ragadjuk meg Őt, mint az új forrásunkat. Az életvitelünk „elengedése” néha nagyon hasonlít a meghalás érzéséhez, mintha az életünket – ahogyan mi azt eddig ismertük – elveszítenénk. Ez a lépés lehet egyszerre ijesztő és fájdalmas.

Mindemellett életünk elengedéséről és a bizalom megadásáról szóló döntésünk a hajótöréses történettel ellentétben nem egy egyszeri döntés lesz csupán. Még azután is, hogy elhatároztuk, hogy bízunk Jézusban és követjük őt, gyakran a régi életünkbe kapaszkodva találjuk magunkat. Azon kapjuk magunkat, hogy visszatértünk a korábbi biztonság és fontosság forrásaihoz, amiket már ismertünk. Minden egyes alkalommal – újra – meg kell hozzuk a döntést, hogy elengedjük a régi életünket és elfogadjuk azt, amit helyette Jézus ajánl.

Amikor legközelebb ilyen helyzetbe kerülsz, akkor emlékeztesd magadat Jézus azon ígéretére, amit a jelen áhítathoz kiemelt igeszakaszban mond. Életünk elvesztésében, elengedésében találjuk meg Őt, a legmélyebb és legteljesebb értelemben.

ELMÉLKEDÉS:

Jézus arra hív minket, hogy régi életünk helyett belé vessük a bizalmunkat, és ne ragaszkodjunk a korábbi biztonságot jelentő dolgokhoz egy sokkal jobb helyett: Jézus Krisztus személye helyett. Életed mely területei azok, amelyeken a legnehezebb elengeded az irányítást és belé vetned a bizalmad? Tölts időt ezek összeszedésével és kérd Istent, hogy fedje fel a szíved előtt ezeket a területeket, ahol még mindig küszködsz azzal, hogy belé vesd a bizalmadat.