Szeress úgy, mint JézusMinta

Aki úgy szeret, mint Jézus, az Jézust szereti

Amikor nevelőszülőkké váltunk, részt vettünk egy karácsonyi összejövetelen, amelyet befogadó családoknak rendezett egy olyan keresztény gyülekezet, amelyben még nem jártunk, sőt, még a felekezetet magát sem ismertük. Az ott töltött két órát a könnyeimmel küszködve töltöttem, miközben próbáltam összeszedett maradni, ugyanis bármerre néztem, mindenütt Jézus arca tekintett vissza rám a tömegből.

Már azelőtt, hogy beléptünk volna az épületbe a gyerekekkel, összefutottunk a bennünket meghívó barátunkkal a parkolóban. Ott volt Ő, Jézus, a barátnőm karjaiban, egy babahordozóban összekuporodva fekvő, metafetamin, kokain, Xanax (Frontin) és egy fura nevű drog függőségében kifejlődött és megszületett kislány arcában. Majd ott volt ismét az ajtóban, önkéntesek egész hadában, akik kedvesen köszöntve minket igyekeztek átadni nekünk az ajándékokkal teletömött karácsonyi zoknikat és névkártyáinkat, ahelyett, hogy a karácsony előtti szombatjukat vásárlásra és a saját ügyeik intézésére használták volna. Ott volt mögöttünk is, egy anya-apa és – nem viccelek –, hat iskoláskorú nevelt kisgyerkőc képében. A gyerekek vastag szemüveget viseltek, néhányuk lábmerevítővel járt, de mindegyikük tiszta ruhában volt és elégedetten mosolygott. Ott volt egy vörös hajú kisfiúban, aki büszkén mutogatta a Lego készletet, amelyet egy névtelenül adományozó gyülekezeti tagtól kapott. Ott volt abban az apukában, aki vidáman letörölgette a nyálat egy kerekesszékes kisfiúról, és a kisfiúban, aki csak úgy tudott reagálni, hogy tisztára törölt arcát apukája felé fordítva rászegezte tekintetét. Őt láttam a beszédes asszonyban, egy nagy, egészséges babával a csípőjén, és a totyogó kisgyermekben, aki a lábain csüngött, valamint az idős hölgyben, aki két hallókészülékes kisfiúnak énekelt. Jézust láttam abban a cuki nagypapában, aki Mikulás sapkájában egy karácsonyi kórust vezényelt, és bedobott egy-egy vidám dalt a gyerekek kedvéért. Az esemény után, miközben adományokkal és ajándékokkal megrakodva hazafelé vezettem, rádöbbentem, hogy Ő volt a két kicsi lányban is, akik aznap este hazatértek velünk. Az egész családom Ő volt. Szerettük Jézust, miközben mi magunk voltunk Jézus. Akármerre néztem, mindenhol ott volt. A szeretetben és a szeretettekben.

A mai igeversben Pál arra inti az Egyházat, hogy életünkkel mutassunk olyan példát, mint amilyet ez a csoport ember mutatott: hogy legyen egyenlőség; hogy mindannyian egy csónakban evezzünk; hogy ne csupán kezei és lábai, de néha az arca is legyünk, az Ő kézzelfogható, észlelhető teste. Amíg azonban nem vagyunk hajlandók nyakig elmerülni a szomorúságban, a szükségben, a fájdalomban, a szegénységben, az összetöretésben és a magányban, nem fogjuk igazán átérezni azokat. A tény, hogy egyes gyerekek a szomszédságodban család nélkül töltik a karácsonyt, nem fogja összetörni a szívedet, ha még a nevüket sem tudod. Csak akkor fogod átélni az örömöt, amely Jézus arcának megpillantásából fakad – a mennynek ezen oldalán –, ha mélyen a szemükbe nézel.

Pedig megéri ám! Jézus minden képzeletet felülmúlóan és lélegzetelállítóan gyönyörű. Fantasztikus és fenséges, dicsőséges és ragyogó. Ez bőven elég ok arra, hogy úgy szeressünk, mint Jézus – mindent beleadva.

Kendra Golden
Life.Church kreatív média csapat