Szeress úgy, mint JézusMinta

Ahogy Krisztus szereti az egyházat (2. rész)

Még csak két röpke éve voltunk házasok, amikor először érezte azt az éles, hasító fájdalmat, amely az összes többi érzékszervét eltompította teljesen. A fájdalom csak órák múlva apadt, addig pedig hullámokban tört elő, feleségem pedig zokogott. Félénk, vézna húszéves srácként megesküdtem, hogy szeretni fogom ezt a nőt jóban-rosszban, de úgy gondoltam hogy a 'rossz' csak több évtizedes felkészülés után következik majd. Hát nem így történt: A fájdalom újra meg újra visszatért, s míg a folyosó végében szundikáló kisbabánk mellett megpróbáltunk intim módon kapcsolatot teremteni, ahogy azt a házaspárok általában teszik, nekünk öröm helyett csak fájdalom jutott. A néhány napos küzdelemből végül egy három éven át tartó intim-aszály kerekedett. Mint hosszú, sötét árny téli estéken, bekúszott a hálószobánkba, és ott lebegett a házasságunk felett. Az aktus, amely arra teremtetett, hogy közelebb hozzon egymáshoz, kezdett eltávolítani minket egymástól. Hetek teltek el, majd újra próbálkoztunk, hátha változott valami időközben, de nem így történt, idővel pedig felhagytunk a próbálkozással is. Számtalan este egymásnak hátat fordítva feküdtünk le aludni. Hallottam feleségem elfojtott sírását, amellyel a fájdalmát próbálta leplezni, majd magam is némán, a párnámba fojtva sírtam.

Nem ilyennek képzeltem a házasságot. Csak gyűltek és tornyosultak a tennivalók, a mosatlan edények, a szennyes, a pelenkák, a fűnyírás, és csak még jobban eltávolodtunk egymástól. Nem voltak már békülések a viták után, nem voltak már szombat reggeli lustálkodások, nem voltak már randizós esték. A küzdelem testileg és érzelmileg is teljesen felőrölt minket. Azt hittem, hogy úgy szeretem őt, mint Krisztus az Egyházat, de igazából fogalmam sem volt, mit jelent feladnom magam a páromért. Rájöttem, milyen keveset is tudok a krisztusi szeretetről. Komolyan megfordult a fejemben, hogy feladom. Sokszor, miután elaludt, én még fent maradtam imádkozni, és kiöntöttem a lelkem az Úrnak. Csak annyit láttam, hogy ismételt próbálkozásaimat rögtön elutasítja, ilyen-olyan, számomra teljesen érthetetlen okokból.

Ekkor az Úr felnyitotta a szemem, és emlékszem, amint felötlött bennem a gondolat: Jézus is pontosan ugyanígy érez felőlem. Reggelente, amikor arra kért, töltsek egy kis időt Vele, nekem mindig sürgős dolgom akadt. Esténként, lefekvés előtt a maradék érzelmi energiámat arra pazaroltam, hogy az önsajnálatban dagonyázzak, ahelyett, hogy Jézussal töltöttem volna időt. Hirtelen el tudtam képzelni, mekkora fájdalmat okoztam Neki azzal, hogy folyamatosan visszautasítottam meghívását a Vele töltendő bensőséges együttlétekre.

Ezidáig foggal-körömmel kapaszkodtam férjként a házastársi előjogaimba, mondván, a házasságunk megerősítése érdekében teszem ezt. Most viszont megértettem, hogy ha meg akarom menteni a házasságunkat, változtatnom kell. Még ha önzésnek is éreztem részéről, feleségemnek éppen arra volt szüksége, hogy félretéve házastársi előjogaimat, feltétel nélkül szeressem őt. Ezentúl, amikor elutasításba ütköztem, arra gondoltam, mennyire fájt Istennek, amikor én utasítottam el Őt. Az Efezusiakhoz írt levélben azt írta Pál apostol, hogy az a férfi, aki a feleségét szereti, önmagát is szereti. Megtanultam, hogy amikor a legkevésbé érzem szeretve magam, akkor kell leginkább szeretnem a feleségemet. Az effajta érettséget nem az idő múlása hozza – nevelni kell fájdalmak, áldozatok és lemondások által.

Még mindig nem tudom olyan tökéletesen szeretni őt, mint Jézus, de Isten az Ő kegyelméből teljes mértékben helyreállította a házasságunkat, és feloldhatatlan köteléket teremtett köztünk. Az átélt fájdalomnak és a fájdalomban is kitartó szeretet melletti döntésünknek köszönhetően, eljutottunk az intimitás olyan szintjére, amelyet sok házaspár sajnos soha nem fog megtapasztalni.

Michael Martin
YouVersion Csapat