Az advent testtartása: Napi karácsonyi áhítatMinta

A Filippi levél ezen része radikálisan ellene megy a kultúránknak. Külön erőfeszítésbe kerül, hogy ne a saját érdekeinket nézzük, hanem másokét (v. 4). Ki tesz ilyet?

Hogyan nézne ki ez egyáltalán?

Egy végletesen énközpontú világban élünk. A saját dolgunkkal törődünk. A saját jövőnk érdekében teszünk félre pénzt. Csak akkor nyitjuk ki a szánkat, ha az ügy közvetlenül érint minket, nehogy valakinek a lábára lépjünk.

Ebben az igeszakaszban azonban Pál más útra hív meg minket.

A szakasz azzal kezdődik, hogy megnevezi az indítékunkat: egység Krisztusban, az Ő szeretetének vigasztalása, közös Lélek, gyengédség és együttérzés (v. 1).

Pál azt mondja, hogy ha ezeket megtapasztaljuk, másképpen kell élnünk. „Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból… és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.” (v. 3-4).

Ez egy teljesen más életforma, ami Krisztus gondolkodásának befolyása által válhat valóra az életünkben.

És mi lesz az eredménye?

Az, hogy „minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” (v. 11), hogy egyre több embert vonz magához ez a kultúránkkal ellenkező, krisztusi út.

Elmélkedés:

• Mit mond neked Isten ezen az igeszakaszon keresztül?
• Mi vigasztal téged ebben a szakaszban? Mi jelent kihívást?
• Kinek az érdekeit nézed? Hogyan tudnál jobban törődni mások érdekeivel?

Ahogyan ma mások érdekeit tartod szem előtt, Jézus vigasztalását és szeretetét viszed el hozzájuk.