Az Úr ImádságaMinta

Cél

Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is

Az életben két nagy kérdés van. Az első személyes: mi célból vagyok itt? A második pedig egyetemes: merre tart a világ? Ezek az úgymond „Mi értelme?” kérdések, és mindkettő nagyon fontos. Ugyanis sokan szomorúan és vonakodva arra a következtetésre jutnak, hogy sem az életnek, sem világegyetemnek nincs semmi értelme. Nagyon szomorú dolog az életet értelmetlennek gondolni. Az ilyen gondolatok aláásnak bármiféle elszántságot és céltudatosságot. A legjobb, amire képes vagy ilyen esetben, hogy találsz valami elfoglaltságot, amivel igyekszel minél kellemesebben elütni az időt.

Az Úr imádságának ezen szakasza kizár mindenféle értelmetlenséget, és helyette célt ad nekünk és a világnak is. Jézus az országról beszél, és érdemes megjegyezni, hogy Isten országa és a mennyek országa egy és ugyanaz. Ez sok Biblia olvasó számára okoz némi fejtörést, hiszen Isten országára vagy királyságára vonatkozóan viszonylag kevés utalást találhatunk az Ószövetségben, és Máté, Márk és Lukács írásai után sincs sokkal több. Az igazság azonban az, hogy az Ószövetség ha keveset is beszél Isten királyságáról, annál többet szól a Királyról. Ezekben a szakaszokban Isten az egész világ Királya, és az emberiség problémáját az okozza, hogy lázad a Király és országa ellen, semmibe véve az Ő uralmát.

Az Újszövetség magáévá teszi ezeket a gondolatokat, és világosan kifejezi, hogy Jézus eljövetelével Isten országa mindenki számára elérhetővé vált. Isten országa mindenhol és minden élőben megtalálható, ami Jézus fennhatósága alatt áll, minden olyan helyen, ahol Isten uralmát elfogadják az emberek életére vonatkozóan. Isten országában lenni annyit jelent, hogy olyan helyen élünk vagy olyan személyek vagyunk, akik elfogadjuk Isten fennhatóságát és megtesszük az Ő akaratát. Jelenleg ez csak a mennyekben történik így, de az ígéret szerint egy nap az emberiség lázadása véget ér, és Isten uralma kiterjed majd az egész világegyetemre.

Isten országának ez a gondolata azért fontos, mert emberekként hajlamosak vagyunk úgy gondolni, hogy egyfajta szellemileg semleges területen élünk, ahol függetlenek vagyunk. A Biblia álláspontja szerint azonban valójában nincs semlegesség: ez a világ egy csatatér, ahol a gonosz (akiről később még lesz szó) ereje munkálkodik és teljhatalmat követel mindenek felett. Amikor valaki Jézusba helyezi a hitét és kereszténnyé válik, sok minden történik: ezek közül az egyik, ami rendkívül fontos, hogy átpártol a világ oldaláról Isten dicsőséges királyságához.

Ez az imádság tehát Isten szándéka: hogy a gonosz legyőzetik, és egy nap – talán hamarabb, mint gondolnánk – a világ egy olyan hely lesz, ahol csak jó, helyes és örömteli dolgok történnek, Isten akarata mentén. Világunk csattogó, disszonáns zaja utat nyit a mennyország tökéletes harmóniájának.

Habár folyamatosan szem előtt kell tartanunk a világegyetem hosszú távú sorsát, és várnunk arra a nagyszerű napra, amikor minden örök érvényűen helyreáll, fontos, hogy addig is napról napra éljük az életünket. Az Úr imádságának ezt a részét imádkozni annyit tesz, hogy személy szerint olyan döntéseket hozunk, és olyan tetteket hajtunk végre, amik támogatják a Királyt és a királyságot. Imádkozhatunk valamiért és valami ellen. Imádkoznunk kell tehát olyan dolgokért, amik segítik Isten országának értékeit alkalmazni életünkben: például kedves cselekedetekért, könyörületességért, igaz és kegyes szavakért. Emellett pedig imádkozhatunk olyan dolgok ellen, amelyek Isten királyságával szemben állnak: kapzsiság, gyűlölet, bujaság és így tovább. Természetesen nem szabad következetlennek lennünk. Nem imádkozhatunk a kollégáinkért és felebarátainkért, hogy Isten országának értékeit mutassák anélkül, hogy mi magunk is ezek mentén éljük a saját életünket.

Ahhoz, hogy a Miatyánknak ezt a részét érdemben imádkozhassuk, fontos, hogy szemrevételezzük életünk és világunk minden részét, és az egészre mondjuk: „Atyám, vedd kezedbe az irányítást minden fölött. Hadd váljon ez a világ és életünk is egyre inkább olyanná, mint a mennyország!”