Veszélyes imádságokMinta

Küldj engem

Lelkipásztor lévén, az elmúlt néhány évtizedben több ezer ember imakérését hallhattam első kézből. Gyülekezetünkbe hetente több száz kérés érkezik az épületünkben kitölthető imakártyákon, telefonhívásokon keresztül, közösségi média oldalainkon és alkalmazásunk felületén. Ebből sejtheted, hogy az egyik leggyakrabban elhangzó felém irányuló kérés, melyet nagy örömmel teljesítek is, az „Imádkoznál értem, kérlek?”

Kiváltságnak, megtiszteltetésnek és örömteli feladatnak tekintem azt, hogy megállhatok egy-egy pillanatra és Isten trónusához emelhetem valaki szükségét, kérve Istent arra, hogy irgalmazzon, mozduljon, vezetést adjon, gondoskodjon, cselekedjen, vagy éppen csodát tegyen olyan emberek életében, akiket ismerek és szeretek. Minden héten van legalább egy-egy olyan ember, aki egy rákos betegségben szenvedő rokonáért kér imát, aki egy ismerőse munkahelyéért kér imát, vagy aki egy romokban heverő házasságért kér imát. A fiatalok tanulmányaikért, sikeres vizsgákért, egyetemre jutásukért, egyetemi éveikért, vagy a szüleik válásából fakadó sebeik gyógyulásáért kérnek imát. Sokan leendő társuk megtalálásáért kérnek imát, mások pedig azért, hogy meg tudjanak bocsátani valakinek, aki megbántotta őket. 

Bár a kérések nem egyformák, mindenki arra kéri Istent, hogy tegyen meg valamit a saját vagy egy számára fontos személy életében. Istenem segíts meg engem! Istenem, segíts ennek a személynek... Uram, szükségem van... Atyám, megtennéd, hogy...? 

Istenem, tegyél valamit értem! 

Kérlek, ne érts félre! Nagyon fontosak az előbb említett imák! Fontos, hogy kérjünk Istentől, kérjük, hogy az életünket betöltse és abban cselekedjen az Ő jelenléte, az Ő ereje és az Ő békessége. Kérnünk kell Istentől, hogy csodákat tegyen értünk. Fel kell emelnünk egymást Isten trónja elé, és imáink elmondásával saját magunkat is emlékeztetnünk kell arra, Isten hatalmas és mindenre képes. Fontos minden szükségünkben Istent keresnünk.

Viszont nem szabad megállnunk itt!

Mi lenne, ha a kéréseink mellett elmondanánk egy veszélyes, önmegtagadó imát, amellyel kiszolgáltatjuk magunkat Istennek?

Mi lenne, ha a lehető legveszélyesebb imát mondanánk el Istennek?

„Küldj engem, Uram! Használj engem!”

Ézsaiás ezt, az önmagát teljesen kiszolgáltató mondatot imádkozta Isten előtt. Ézsaiás, az ószövetségi korok egyik nagy prófétája elmeséli, miként találkozott a Szent Istennel, aki feltett egy kérdést a mennyben: „Kit küldjek? Ki megy el a nevünkben?” A részletek ismerete nélkül, sem a helyet, sem az időpontot nem ismerve, Ézsaiás a következő lenyűgöző és életformáló kijelentést tette: „Itt vagyok. Küldj engem!” (Ézsaiás 6:8)

Látod ugye, hogy Ézsaiás nem kérdezi ki Istent a részletekről? Nem kérdezte meg, hogy hova, mikor vagy minek menjen. Ezért tűnik ez az imádság annyira nagyon veszélyesnek. „Uram, küldj engem! Használj engem! Nem kérek részleteket, nem kell az elismerés, és az sem számít, ha túl nehéz a feladat, vagy ha nem fogom élvezni minden pillanatát. Azért, mert ismerlek, tudom, Ki vagy, Istenem, Királyom, Megváltóm, megbízom Benned. Mivel Te uralod az egész világegyetemet, saját akaratomat a Te kezedbe teszem, alárendelem magamat és életem minden egyes részletét a Te tervednek. Fogd az elmémet, a szemeimet, a számat, a füleimet, a szívemet, a kezeimet és a lábaimat, és vezess a Te akaratod szerint! Megbízom Benned. Istenem, a válaszom igen. Mi is volt a kérdés?”

Képzeld el, mi történne, ha így imádkoznál! Eleged van a biztonságos imákból? Eleged van abból, hogy jelentéktelen, mulandó dolgokért élsz? Undorodsz a langyos, félszívű kereszténységtől? Akkor imádkozz veszélyesen!

Itt vagyok, Uram.

Küldj engem!