Veszélyes imádságokMinta

Mutass rá a félelmeimre 

Milyen dolgok aggasztanak? Mitől leszel ideges? Mi az, ami nyugtalanít? Milyen dolgoktól félsz?

Persze most nem az általános, külső félelmekről beszélek, mint például a pókiszony, a kígyóktól vagy a repüléstől való félelem. Az érdekel, mi az, ami miatt képes vagy egész éjjel álmatlanul forgolódni, milyen dolgok visszhangoznak a fejedben és nem hagynak békén soha. Esetleg a munkád elvesztésétől való félelem? Vagy attól tartasz, hogy egy rossz házasságban kötsz ki? Talán az egészséged aggaszt, vagy az, hogy nincsen rossz időkre félretett tartalék pénzed?

Nem tudhatjuk, pontosan milyen félelmek kerítették körbe annak idején Dávidot, de az egyértelmű, hogy a biztonsága és sokszor a jövője is kockán forgott, hiszen miután megkérte Istent, vizsgálja meg a szívét, Dávid úgy imádkozott: „és ismerd meg nyugtalanító gondolataimat.” (Zsoltárok 139:23)* Dávid meg akarta osztani legkomolyabb félelmeit is Istennel, hogy aztán 'szemükbe nézhessen' és nevükön nevezhesse azokat, és bizalmat gerjesszen szívében, tudván, Isten hatalmasabb minden elképzelhető emberi félelemnél.

Készen állsz te is így imádkozni? „Uram, mutasd meg, mi tartja fogva az elmémet! Mutass rá arra a dologra, amely leginkább félelmet kelt bennem! Kérlek, segíts most szembenéznem ezzel!” 

Igenis fontosak az ember félelmei.

Évekkel ezelőtt Isten rámutatott valamire az életemben, és ez óriási hatással bírt rám. Isten megértette velem, hogy a legnagyobb félelmem rámutat arra, mely területen van a legkisebb bizalmam Isten iránt. Harmadik lányunk, Anna születése után feleségem, Amy több testi tünetet is észlelt magán. Először azt hittük, csak fáradékony, de amikor az egyik teljes oldala lebénult, tudtuk, baj van. Orvostól orvosig jártunk, de nem kaptunk választ. A tünetek egyre ijesztőbbé váltak, az én Istenbe vetett bizalmam pedig egyre gyengült.

Egyik félelem szülte a másikat, és már azon kaptam magam, hogy egész éjjel őrlődök. Mi van, ha Amy halálosan beteg? Mi lesz, ha elvesztem őt? Nélküle nem fogom tudni felnevelni a gyermekeinket. Nélküle nem fogom tudni vezetni a gyülekezetet. Nélküle nem is akarok élni! Ekkor jött a hirtelen felismerés: A gondolatok, amelyek miatt egész éjjel csak forgolódtam, az életem azon területeit képviselik, amelyeken nem vetettem bizalmamat Istenbe. Én akartam kézben tartani ezeket: állandóan töprengtem, próbáltam kitalálni, miként tudom uralni a helyzetet és megoldani a problémákat. Minden eshetőségre biztos tervet akartam készíteni. Hála Istennek, csakis Isten nagy kegyelméből, Amy elkezdett megerősödni és lassan felépült. Az ő küzdelmei azonban rámutattak legnagyobb gyengeségeimre. A félelem szinte felemésztett.

Mi a helyzet veled? Milyen területeken ragaszkodsz saját uralmadhoz, miközben engeded, hogy ezek folyamatosan megfélemlítsenek? Milyen félelmeket nem adsz át Istennek?

Gondold csak át a dolgot! Ha attól tartasz, a házasságod valamikor majd zátonyra fut, ez azt jelenti, nem bíztad a házasságodat Istenre. Ha a befizetendő számlák sorsa terhel állandóan, ez azt jelenti, nem bízol abban, hogy Isten gondoskodik rólad. Amennyiben a gyermekeid biztonsága felől aggódsz szüntelenül, talán nem hiszed, hogy Isten gondot visel rájuk mindig.

Amint Isten kijelenti neked a benned élő félelmeket, és te ezeket átadod Neki, hited egyre erősödni fog. Hidd el, szükséged van Istenre, az Ő állandó jelenlétére, az Ő Lelkének vezetésére és az Ő Szavának erejére. 

A legnagyobb félelmeid rámutatnak arra, mely területeken kell közeledned Istenhez. Mitől félsz? Milyen dolgok aggasztanak?

Milyen dolgokra mutat rá Isten?

Mely területeken kell növekedned a hitedben?

Bízz Istenben! 

* A 139. zsoltár magyar fordításaiban nem szerepel a nyugtalanító szó, viszont az eredeti szövegben (és annak számos fordításában szerepel).