Veszélyes imádságokMinta

Vizsgálj meg

Mersz úgy imádkozni, ahogy eddig még soha?

Teljes szíveddel, lelkeddel, elméddel és minden porcikáddal? Vajon milyen változások történnének a saját életedben és a körülötted élőkében, ha elkezdenél veszélyesen imádkozni?

Na, meg mered próbálni?

Saul király, alaptalanul ugyan, de árulással vádolta Dávidot, és teljes seregét Dávidra eresztette, hogy elkapják és megöljék őt. Ennek ellenére, Dávid teljes szívével Istent akarta imádni és tisztelni. Leküzdötte haragját, újra és újra, hogy királyának tisztelettel és hűséggel adózzon. Mivel tudta, hogy motiváltságának alapja nem mindig egyenes, Dávid alárendelte szívét Istennek, és a lehető legalázatosabb, magát átláthatóvá és sebezhetővé tévő imával fohászkodott Istenhez. Mivel Istent akarta tisztelni minden dolgában, a következőképpen imádkozott: „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” (Zsoltár 139:23-24)

Nemhogy csak nehéz ezt az imát őszintén kimondani, de még nehezebb életünk mindennapjaiban alkalmazni és megélni. Ugyanis, ha van bátorságod ezt imában kimondani, akkor ahhoz is kell elég bátorság, hogy meg is tegyél mindent, amit ennek nyomán Isten megmutat. Szóval, ne mondd ki, ha nem gondolod halálosan komolyan!

Vigyázz, ugyanis az ilyen imádság azonnali következménye lesz az, hogy Isten rávilágít egy bűnödre, megigazít, a helyes irányba fordít, megváltoztatja azt, miként látod saját magadat és azt is, miként látnak téged mások.

Talán még most is azt gondolod, „Á, ez nem nagy ügy!” Vagy lehet, hogy nem érted, minek kéne neked Istent arra kérned, vizsgálja meg a szívedet, hiszen úgyis ismer mindent, ami benned rejlik. Sőt, te is tudod, mi van ott bent.

Persze, hogy tudja, mi van a szívedben. Akkor minek kérjük Tőle azt, ami egyértelmű?

Hát, pont ez teszi a dolgot cselessé. Amíg csak felszínesen vizsgálódunk, úgy tűnhet, jól ismerjük a saját szívünket, nemde? Ismerem én a saját szívem szándékait. Tudom, mi a fontos, Azt is tudom, mit miért csinálok. Talán olyasmivel is hiteted magadat, mint például, Én jószívű ember vagyok. Nem bántok senkit szándékosan. Mindig a helyes dolgot akarom tenni. A szívem rendben van. Ráadásul imádkozom is. Vagy nem?

Isten Szavában ennek pontosan az ellenkezőjét látjuk. Egészen sokkolhatja az embert, amikor először fedezi fel Jeremiás mellbevágó, egyenes beszédét. Jeremiás olyan i. e. 650 körül született, és egy lévita pap fia volt. Jósiás király uralkodásának idején Isten felnevelte ezt az ifjút prófétává, és elküldte, hogy elvigye Isten Beszédét Izráel népének, valamint más nemzeteknek is. Jeremiás minden köntörfalazás nélkül kimondja, hogy sem te, sem én, sem egyetlen élő emberi lény nem jószívű. Sőt, nemhogy csak nem vagyunk jószívűek, de a szívünk gonosz és minden útjában megcsal. A következők voltak a próféta szavai, „Az emberi szív mindennél csalárdabb, és javíthatatlanul gonosz. Ki ismerheti igazán gonoszsága mélységét?” (Jeremiás 17:9)

Krisztus nélkül a szíved csaló és gonosz. Minél közelebb kerül az ember Krisztushoz, annál komolyabban kell szembenéznie hibáival és bűneivel: a büszkeségével, az önzésével, a kívánságaival, a függőségeivel és ítélkező hozzáállásával. 

Amikor ezt a veszélyes imát őszintén elmondod Isten előtt, azzal megnyitod a kétirányú beszélgetés csatornáját. Ahelyett, hogy dolgokat kérnél Istentől, melyeket Ő kellene érted megtegyen, kérd arra, hogy mutasson rá benned rejlő dolgokra. Egy ilyen őszinte pillanat nem feltétlenül hoz azonnali változást, viszont mindenképpen segít felismerned, milyen nagy a hiányosságod lélekben, és életedet egy helyesebb irányba is tereli.

Ezért annyira brutálisan veszélyes Dávid imádsága.

„Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet!”