Visszaszerzett álmokMinta

„Mit akarsz?” – kérdezte tőlem a férjem, amikor a házasságunk romokban hevert. „Azt akarom, hogy megtedd azt, amit más férfi még soha: harcolj értem!” – zokogtam remegve.  

Később, ahogy az egyedülálló anyaság nem egyszerű és sokszor nagyon magányos ösvényén próbáltam előre evickélni, többször éreztem, amint Isten felteszi nekem a kérdést, újra és újra, „Mit akarsz?” Évekig nem tudtam kimondani a válaszomat, mert azt gondoltam, úgysem számít az, mit akarok én. 

Szívem minden vágyát és epekedését egy jól hangzó mantra mögé rejtettem, „A Te akaratod legyen meg, ne az enyém!” 

Bár Isten akaratának alávetni magunkat a helyes dolog, elég soká' tartott ráébrednem arra, hogy megértsem, Isten nem az én passzív beleegyezésemet kéri, hanem a szívemet akarja. Ő nem rabszolgákat keres, akik kötelességtudatból és szabad akaratuktól való megfosztottságuk miatt engedelmeskednek, hanem olyan fiakat és lányokat akar szívébe fogadni, akik az Ővele való bensőséges kapcsolatra és szeretetre nézve engedelmeskednek. 

Egyszer valaki azt mondta, „A vágyakozás jót tesz, hiszen az az eljövendő csodák visszhangja.”

Istennek fontosak az álmaink és a szívünk vágyakozása. Az Úr az életünk várakozásban töltött időszakait arra fogja használni, hogy hitünket erősítse és közelebb vonjon minket Önmagához, ha engedjük Neki. Természetesen az, hogy elmondjuk vágyainkat és epekedéseinket Istennek, nem jelenti azt, hogy meg is kapunk mindent, amit kérünk Tőle. Isten nem egy minden kívánságot teljesítő dzsinn. Amikor azonban álmainkat Istenre bízzuk, az közelebb von bennünket Őhozzá.

El tudnád képzelni magadat egy olyan baráti kapcsolatban vagy házasságban, amelyben a barátod vagy a párod nem meséli el az álmait és vágyait? Egy ilyen kapcsolat nagyon gyenge szálakkal kapcsolódik és igen felszínes. Álmaink és vágyaink megosztása sebezhetővé tesz minket és lehetőséget nyit egy sokkal mélyebb és bensőségesebb kapcsolatra mind Istennel, mind pedig társunkkal.

Ami engem illet, miután éveken át próbáltam megtagadni az álmot, hogy újra saját családommal ülhessek a vacsoraasztal körül esténként, egy nap végre elmondtam Istennek, mire vágytam valójában. Újra házasságban akartam élni. Szerettem volna valakit, akivel megoszthatom az álmaimat és az Istentől kapott vízióimat, akivel együtt hordozhatom a családi felelősségvállalást és nehézségeket, s akivel együtt nevethetek és sírhatok.

A várakozás időszaka nem ért véget azonnal, és Isten folytatta a gyógyító munkáját bennem. A várakozás idején megtanította nekem, mit jelent az oda-vissza működő barátság, és hogyan tudok bensőséges érzelmi kapcsolatot táplálni megbízható emberekkel. Hitemben is növekedtem, és megértettem, hogy Isten valóban jó, az Ő jellemében mindig megbízhatok, az Ő tervei mindig jók, és hogy a körülöttem zajló események ezeket a tényeket soha nem befolyásolják. Megtanított, miként támaszkodhatok ezekre az igazságokra akkor is, amikor semmi bizonyítékukat nem látom.

Te mit akarsz? 

A Bibliában látjuk, hogy Jézus különbözőféleképpen teszi fel ezt a kérdést különféle embereknek. Szerintem neked is felteszi, épp most, én pedig arra biztatlak, keresd meg a választ magadban és mondd is el Istennek. Nyugodtan Rábízhatod szíved vágyakozásait.