Visszaszerzett álmokMinta

Egy gyönyörűséges szombat reggelen figyeltem a három éves kislányomat, amint békésen alszik. Izgatottan vártam, hogy felébredjen, ugyanis egy meglepetést szerveztem számára: kedvenc reggelijével vártam, és el akartam vinni őt moziba, azután pedig fagyizni.   

Gyengéden félrefésültem homlokán egy hajtincset, majd arcát cirógatva a fülébe suttogtam: „Ébresztő, ideje felkelni, kis hétalvó!”   

Hirtelen kapálódzni kezdett, ide-oda dobálta magát, és közben visított: „Neeeeeeeem! Nem akarok felkelni!” Angyali arca eltorzult, és céklavörös színűre váltott. 

Csalódott voltam. Nemcsak hogy felháborító volt a cirkusz, amit levágott, de a megálmodott meglepetés napunknak is annyi volt. 

A lányom nem akart elmozdulni a helyéről, kényelmes ágyikójában akart maradni, jóleső félálomban. Vadóc ellenkezése miatt lemaradt egy szuperjó dologról, hiszen egy ekkora cirkusz után semmiképpen nem járt jutalom. Vajon, ha tudta volna, milyen meglepit terveztem számára, másként viselkedett volna? Ha bízott volna a tervemben, ha bízott volna énbennem, vajon másként reagált volna az ébresztőre? 

Ami engem illet, vajon szalasztottam már el én is Isten-adta lehetőségeket azért, mert túl jól éreztem magamat egy adott helyen, vagy mert túlságosan csak az érdekelt, hogy én mit akarok? 

Van, hogy akarunk bizonyos dolgokat, és elhitetjük magunkkal, szükségünk is van az adott dologra. Ha viszont hisszük, hogy Isten Maga és az Ő minden terve jó, akkor hallgatunk Őrá és követjük az Ő vezetését, akkor is, ha az megzavarja saját terveinket és kimozdít bennünket a komfortzónánkból. Akkor is, ha az egyes, bennünket visszatartó kapcsolataink, szokásaink vagy fájdalmunk feladását illetve alárendelését jelenti.   

A bizalom a mi hitünk alapja: hiszünk Istenben és az Ő tervében, akkor is, amikor nem értjük azt. Ez a bizalom az életünk Isten-álmának alapja is. Életem során, minden alkalommal, amikor úgy éreztem, az életem romokban hever, az Istenbe vetett bizalmam adott biztonságos talajt, amin megállhattam. 

„Ébredj fel Drágám, nyisd ki szemeidet! Gyere velem, mert valami csodálatosat terveztem neked. Ahhoz, hogy ezt odaadhassam neked, el kell mozdulnod a helyedről. Ideje elindulnod, Szerelmesem!” 

Hiszem, hogy Isten téged és engem is egy olyan isteni terv részesévé kíván tenni, amely sokkal csodálatosabb minden emberileg elképzelhetőnél. Egy olyan tervbe, amelynek része minden elveszett, vagy tőlünk elrabolt dolog megváltása és helyreállítása. A kérdés csak az, bízunk-e Őbenne eléggé ahhoz, hogy kövessük is Őt?