Visszaszerzett álmokMinta

A csalódottság és a fájdalom táplálja a kísértést és sebezhetővé tesz bennünket gyengeségeinkben. Legyen az akár elzárkózás, mértéktelen evés, házasságon kívüli szexuális kapcsolatok, mindig csak egy kicsit túl sok abból a borból, a fájdalmunk csökkentésére, vagy a fájdalom elöli elmenekülésre irányuló bennünk élő vágyakozás megalkuvásra kényszerít minket. Elhitetjük magunkkal, hogy megérdemeljük a jó érzését.

Amikor az ember átadja magát a fájdalomnak, sokkal könnyebben feláldozza az álmait mulandó megelégedésért, miközben ez a megelégedés nemhogy csak röpke és felszínes, de gyakran kegyetlen és romboló is.

Puccini híres operája, a Bohémélet két férfi küzdelméről szól a párizsi fagyasztó télben. Egyikük egy író, aki végtelenül sok időt fektet készülő művébe, de annyira fázik, hogy már alig tud koncentrálni.

Mivel pénze nincs se szénre, se fára, csüggedésének egy mélypontján az író a teljes anyagot behajítja a kandallóba, és az másodperceken belül a tűz martalékává lesz.

Az író feláldozta az álmát, mindent, amiért keményen dolgozott, egy pillanatnyi érzésért. Beadta a derekát. 

Ugyanezt a mintát látjuk Mózes első könyvében, Ézsau történetében is. Hulla fáradtan, farkas éhesen érkezik haza, ahol finom, friss lencsefőzelék illata fogadja. Éhét csillapítandó, Ézsau képes volt elsőszülöttségi jogát, minden privilégiumát, tekintélyét és elsőszülöttnek járó teljes örökségét feladni egy tál ételért. Feláldozta teljes jövőjét, csak hogy megelégítse pillanatnyi éhségét. 

Figyelj, megértelek! 

Én is felzabálnám az érzéseimet, amikor gyászolok valakit vagy valamit. Sokszor be is adom a derekamat. A válásom után a magány olyan komolyan erőt vett rajtam, hogy a randizást és a párkapcsolatokat illetően képes voltam lejjebb vinni a mércét. Hála Istennek nem mentem „túl messze”, de nagyon erős volt a kísértés. 

Amikor az otthonom elvesztése forgott kockán és az anyagi csőd szélén álltam, az egyik szomszédom felajánlott egy nagyon jól fizető munkát gyógyszerforgalmazóként. Nagy volt a kísértés, de ilyen munka mellett nem tudtam volna folytatni a Treasures szolgálat munkáját. A nagyobb anyagi biztonság pillanatnyi érzete nem érte volna meg azt, hogy feladjam a célt, amelyre Isten hívott engem.  

Az Isten-adta álmaink gyakran áldozatokat követelnek. Úgy tűnik, Istennek fontosabb a jellemünk erősödése, mint a kényelmünk.

Rajtunk áll, hogy az élet keménysége mit tesz velünk: jellemünket építi, vagy lerombolja azt. Feláldozhatjuk álmunkat mulandó kényelemért, vagy kitarthatunk és engedhetjük, hogy kitartásunk erősítse jellemünket és érettségre vigyen bennünket.  

Ne add fel az Isten-adta álmodat mulandó dolgokért. Ne engedd, hogy a fájdalmad vagy csalódottságod álmaid feladására kényszerítsen, valamely gyors megoldás vagy pillanatnyi élvezet felajánlása révén. Ne add be a derekadat! Túl sok forog kockán.

A hűséged túloldalán szabadság vár, mind rád, személyesen, mind pedig azokra, akiket valamilyen szinten érint a te Isten-adta céljaidnak valóra váltása.