Semmi felől ne aggódjatokMinta

Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy még a fájdalom közepette is dicsérheted az Urat? Brian olyan szintű szorongást élt át, hogy annak fizikai tünetei is jelentkeztek. Megtapasztalása révén ráébredt arra, hogy még aggodalmai között is rengeteg dologért adhat hálát Istennek. Íme, az ő története. 

Néhány évvel ezelőtt küzdöttem először akut szorongással és pánikrohamokkal, amikor is egy idegen országban töltöttem életem egy igen nehéz időszakát. Egyszerre próbáltam megtanulni az ország nyelvét, beindítani egy vállalkozást, nevelgetni egy egyéves ikerpárt, és persze megmutatkozni Krisztus világosságaként egy olyan helyen, ahol tulajdonképpen nincs jelen gyülekezet, s közben úgy éreztem, mintha fokozatosan egy sötét völgybe ereszkednék. 

Hónapokon át szenvedtem mellkasfájdalomtól, fejfájástól és más tünetektől, melyek addig soha nem tapasztalt mértékű félelem és a nyugtalanság katalizátoraként szolgáltak. Életem ezen pontjáig nem igazán kellett aggodalmaskodással küzdenem, sőt, őszintén szólva, még büszke is voltam arra, hogy bátor kockázatvállaló vagyok. Ezúttal azonban hamarosan a tünetek lehetséges legrosszabb kimenetelei jártak állandóan az agyamban, és meg voltam győződve arról, hogy valami komoly baj van velem, vagy hogy valami szörnyű dolog történik majd a családommal. 

Az emberek gyakran megkérdezik, hogy a szorongásom a körülményeimből, a testi vagy esetleg a lelki állapotomból eredt-e. Miután ezt már elég sokszor átrágtam, egészen biztosra veszem, hogy a válasz „igen”. Úgy gondolom, hogy gyakran több dolog is közrejátszik. A stressz képes annyira felforrni, hogy még a legmagasabb ellenállással rendelkező egyedek is áldozatul esnek egyre növekvő erejének. 

Ezen kívül, más fizikai korlátozottságokhoz vagy betegségekhez hasonlóan, többünk átmegy olyan időszakokon, amikor testünk kémiai egyensúlya megbomlik. Ráadásul, lelkünk ellensége megragad minden támadásra adódó alkalmat, különösen életünk leggyengébb területein. 

A Filippibeliekhez írt levél negyedik fejezetében, a hatos-hetes igeversekből jól ismert felhívásban, amelyben arra int minket Pál, hogy semmi felől ne aggódjunk, nemcsak arra hív minket, hogy imádkozzunk, hanem arra is, hogy adjunk hálát. Pál utasításának alapját nem egy éppen learatott győzelem, vagy egy csodás áttörés adja, sőt, Pál pont egy egészen szörnyű helyzetben találta magát ezen a ponton. Börtön falak közül írt a Filippiben lévő gyülekezetnek, és egy egészen bizonytalan jövővel nézett szembe. A levele mégis mély hálát és örömteli hozzáállást tükröz. 

Így hát, mi is áldhatjuk Istent fájdalmaink közepette. 

Nem hiszem, hogy Pál a hála színlelésére kér minket, hanem arra hív, hogy adjunk hálát annak, Akinek a hálánk jár, még akkor is, amikor legnagyobb harcainkat vívjuk. 

Megtanultam, hogy mindig van mit ünnepelnem. Még a legnehezebb megpróbáltatások idején is voltak dolgok, amelyekért hálás lehettem. Az ünnepelendő dolgokon való elmélkedés és a hálám kifejezése segít saját nézőpontom átformálásában és értelmem helyreigazításában. 

A negatív és stressz-gerjesztő gondolatok túlsúlya a közelgő végzet általános érzetét okozhatja. Viszont, még akkor is, amikor erőltetett önfegyelemből fejezem ki Istennek a hálámat, a rám nehezedő súly emelkedni kezd. 

Persze ez nem jelenti azt, hogy a szorongásmentes életnek van valamiféle trükkös receptje, viszont amikor az ember Istent dicséri fájdalmai közepette is, azzal ösvényt vág az Ő éltető jelenlétéhez, amely békességet kínál. 

-Brian