Semmi felől ne aggódjatokMinta

Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy az aggodalmaid közelebb tudnak vinni Jézushoz? Jordan egy egész éven át imádkozott azért, hogy legyőzze a szorongását, míg végül egy sokkal mélyebb igazságra talált: megerősödött a kapcsolata Jézussal. Talán te is magadra ismersz az ő történetében: 

„Szerintem meg fogok halni.”

Pontosan ez a gondolat járt a fejemben rengeteg álmatlan éjszakán át a tavalyi évben. Számtalanszor megesett, hogy amint álomba szenderettem, rettegve riadtam fel, ok nélkül. A mellkasom feszített, úgy éreztem megfulladok, és néha tényleg nem is kaptam levegőt. Ez így ment és ismétlődött minden éjjel, mire egy idő után kiköltöztem a kanapéra, hogy legalább a feleségemet ne ébresszem fel. 

Egy nap orvoshoz fordultam. Elmondtam neki, milyen tüneteim vannak: mellkasi fájdalom, nehézség az elalvással, pánik rohamok. Néhányszor el kellett látogatnom még hozzá, ő ez idő alatt elvégzett pár tesztet, aztán felállította a diagnózist: szorongásos zavar. Őszintén bevallom, úgy éreztem, szégyent vallottam keresztényként. Talán nem jó módszerrel próbáltam ez ellen imádkozni? Nem volna szabad ilyesmivel küzdenem, gondoltam, a békesség kellene uralkodjon a szívemben és nem az aggodalom – hiszen erre tanított Jézus!

Az orvos utasításait követve elkezdtem egy kis adag gyógyszert szedni, és emellett folytattam a könyörgést, hogy szűnjön meg a probléma. Egyszerűen nem akartam ezzel foglalkozni többé.

A Korinthusbeliekhez írt második levél tizenkettedik fejezetében Pál beszél a „testébe adatott tövisről”. Bár pontosan nem tudjuk, mi volt Pál „tövise”, az biztos, hogy a pánikbetegség sok ember számára jelent hasonló érzést, közöttük nekem is. Pál azt mondja, hogy háromszor is kérte az Urat, hogy érjen véget ez a gyötrelme, de Jézus így válaszolt neki, „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” (Kiemelés a szerzőtől.)

Jézus kegyelme elég minden körülmények között. Ahogy elkezdtem gyógyulásért imádkozni, egyre közelebb kerültem Jézushoz. Akárcsak Pál esetében, Isten belőlem sem vette ki a „tövist”, viszont azóta sokkal szenvedélyesebben olvasom az Ő Szavát és többet imádkozok, mint azelőtt bármikor.

Azt hittem, a szorongásos zavarból történő gyógyulásra van igazán szükségem, holott valójában Jézusra volt szükségem, még többre Őbelőle. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ha jobb kapcsolatban lettem volna Vele, akkor ki sem alakult volna ez a probléma. Ahogy azt sem, hogy letettem a szabadulásért való imádkozásról. Pálhoz hasonlóan, tovább könyörgök azért, hogy megszabadulhassak ettől a tövistől. 

Mégis, valami olyasmi történik velem, ami annál is jobb, mintha egyik percről a másikra meggyógyulnék a szorongásokból. Egyre mélyebben kezdem megérteni Istent és egyre virágzóbbá válik a kapcsolatom Vele. 

Ahelyett, hogy egyszerűen csak békességért imádkoznék, egyre közelebb kerülök a Békesség Fejedelméhez. Amikor aggódni kezdtem a jövőm miatt, emlékeztettem magam arra, hogy Ő az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég, az első és az utolsó.

Azért imádkoztam, hogy tűnjön el a betegségem, de valami sokkal jobbra leltem: Jézus lehengerlő, szeretetteli jelenlétére, amely betölt még a szorongásaim közepette is.

-Jordan