Semmi felől ne aggódjatokMinta

Előfordul, hogy bűntudatot érzel amiatt, hogy keresztény létedre „nem aggódsz semmi felől”? Az emiatt érzett aggodalmad aztán hozzáadódik a már meglévő egyéb aggodalmaidhoz, mert azt gondolod, hogy neked nem kellene így érezned? Akkor Lorival egy csónakban evezel, mert ő is így érzett, amíg fel nem fedezett egy dolgot, amely mindent megváltoztatott.

A házasságom romokban hevert. Három gyerek, köztük két tinédzser (Uram, segíts meg!) nevelése és annak minden felelőssége egyedül az én vállamra nehezedett. A munka, a főzés, a takarítás, a gyerekek iskolába hordása, a dolgok megjavítása, az anyagiak – mind az én feladatom volt, nekem kellett gyermekeimnek támaszt és szeretetet nyújtanom, s minden szükséges dolgot megteremtenem. Az aggodalmaskodás teljesen elborított, és nem tudtam, hogyan szabadulhatnék meg.

Mindent kipróbáltam, ami csak eszembe jutott: tanácsadást vettem igénybe, meditáltam, gyógyszereket szedtem, zenét hallgattam, tornáztam, igéket mondogattam magamnak. Egyszerűen mindent megpróbáltam, de semmi sem szabadított meg az aggodalmaimtól. Ne érts félre, mindenképpen segítettek ezek a tevékenységek, hiszen megtanultam eszközként használni ezeket, hogy újra Krisztust helyezzem figyelmem középpontjába. Ennek ellenére még mindig küszködtem. Visszatekintve már látom, hogy egyetlen dolog volt, amelyet nem próbáltam tenni: „nem próbálni”.

Ha átkutatod a Szentírást, rengeteg igeverset fogsz találni az aggodalomról. Én már csak tudom, hiszen én egy olyan varázs-receptet kerestem benne, amely egyszer s mindenkorra megszabadít az aggodalmaskodástól. Kutakodásom során azonban egy váratlan dolgot fedeztem fel. Figyelmesen kell olvasnod, hogy meglásd, de ezekben az igeversekben kifejezetten olyan instrukciók vannak az Atyától, amelyek arra intenek, ne tégy semmit. Igen, komolyan, semmit.

A Máté evangéliuma tizenegyes fejezetének huszonnyolcadik igeversében Jézus azt mondja, „Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.” Itt Ő végzi a munkát és nem mi. Nekünk csupán oda kell mennünk Hozzá.

A János evangéliuma tizennegyedik fejezetének huszonhetedik igeversében, azt mondja: „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek…” Látod a lényeget? Ő ad békességet nekünk, Ő ad megnyugvást, mi nem teszünk semmit.

Máté evangéliumának hatodik fejezetéből jól ismert igerész arra int, ne aggódjunk, hiszen ha Isten még „a mezőnek füvét is felöltözteti”, mennyivel inkább fog gondoskodni rólunk? Azt mondja, keressük „először Isten országát… és ezek mind megadatnak” nekünk. Bizony! Látod te is, ugye? Megadatnak!

Isten az, Aki ad. Nála vannak a válaszok, és Ő maga támogat bennünket. Vannak dolgok, melyeket nem tudunk egyedül megtenni, de ezt Isten szándékosan így tervezte, azért, hogy szükségünk legyen Őrá.

Minden, ami miatt aggódtam, így vagy úgy, de megoldódott. Csak miután vettem egy nagy lélegzetet, pihentem, őszintén Jézushoz fordultam, minden apró részletet elengedve azt mondtam Istennek, hogy teljesen megbízok Őbenne, majd tanultam semmit sem csinálni, leltem meg a békességet. Végül az imádságaim egyre kevésbé szóltak a saját helyzetemről, és egyre inkább arról, mennyire megbízom Őbenne.

Ha neked is ugyanezt kell tenned, erősen biztatlak, nyugodj meg Istenben! Bízhatsz Benne! Én a következőt szoktam imádkozni, ha már nagyon elhatalmasodik bennem az aggodalmaskodás:

Drága Uram!

Azért jövök ma Hozzád, hogy a segítségedet kérjem. Te vagy a mindenem! Uram, nyugalomra van szükségem. Átadom az aggodalmaimat Neked, kérlek vedd át ezeket, Uram! Elfogadom a Te békességedet, szeretetedet és megértésedet. Segíts Hozzád fordulnom saját magam helyett! Segíts abbahagynom az erőlködést és elkezdenem Benned bízni! Segíts kivárnom a Te válaszaidat, mert tudom, hogy azok jók. Adj nekem bölcsességet, reménységet és békességet! Köszönöm, Uram, a türelmedet és a kegyelmedet. Szeretlek Téged, és tudom, hogy Te sokkal jobban szeretsz engem annál, mint amit én el tudok képzelni.

Ámen.

-Lori