Kezdd itt | Tedd meg új életed első lépéseit JézussalMinta

Márk 6-7 | Szolgálatra kiküldve

Ma Márk evangéliumának hatodik fejezetében járunk, és eljött az idő komolyabbra fordítani a dolgot! Jézus követése soha nem a stadionszékekben való ücsörgést jelentette, mert mi vagyunk a játékosok, a tanítványok pedig ma élesben játszanak.

Ez rád is vonatkozik. Ha Jézus követője vagy, téged is szolgálni hív, nincsenek kivételek. Amennyiben még nem vagy keresztény, a meghívás neked is szól. Tudnod kell azonban, hogy Jézus arra hív, hogy csatlakozz – de nem egy intézményhez, hanem egy mozgalomhoz.

Mit jelent ez a tanítványoknak? Mindjárt megtudják itt, a hatodik fejezet 7. igeversében:

„Ezek után magához hívta a tizenkettőt, és kiküldte őket kettesével. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek fölött.”

Figyeld meg, hogy Jézus küldi ki őket. Nem a szolgáló várja, hogy odajöjjenek az emberek hozzá, hanem ő megy oda, ahol szükség van rá. Jézus kettesével küldi ki őket – a szolgálat tehát csapatsport. Tekintélyt és hatalmat – Istentől kapott hatalmat – is ad nekik az útra.

A 8. igeversben látjuk, hogy utasításokat is ad nekik Jézus:

„megparancsolta nekik, hogy semmit se vigyenek az útra egyetlen boton kívül, se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt az övükben.”

Első szolgálatuk tehát a hitüket erősíti. Nem kell felszerelés – csak hit. Az utasítások azonban nem minden alkalommal egyeznek. Jézus később kiküldi őket egy újabb szolgálatra, ahová vinniük kell magukkal szükséges dolgokat. A szolgálatnak nincs egy általános formája vagy leírása – az mindig egy újabb kaland, aminek az igazi kulcsa az Istentől kapott egyéni útmutatás. Jézust követve utasításokat követünk, s közben mindig Istenben bízunk. Akár üres kézzel, akár bőségesen ellátva indulsz, mindig Isten gondoskodásában bízz!

Na, hogy is ment nekik ez a dolog? A 12. igevers:

„A tanítványok pedig elindultak, és hirdették az embereknek, hogy térjenek meg. Sok ördögöt kiűztek, sok beteget megkentek olajjal, és meggyógyították őket.”

Sikerült! Bíztak Istenben, ő pedig gondoskodott róluk. Visszatértek Jézushoz beszámolni a történtekről, de hamarosan körülvette őket egy nagy tömeg, így a 31. igeversben Jézus azt mondta nekik:

„Jöjjetek velem, csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé!”

Létfontosságú szabálya a szolgálatnak: pihenj meg Jézussal! Elmentek tehát egy távoleső helyre, de a tömeg előbb odaért, mint ők. Bocsi, srácok, mégsincs pihi! Nézzük a 34. igeverset:

„Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket.”

Engem mindig meglep az a mélység, amellyel Jézus együttérzést mutat. Az együttérzés azt jelenti, „együtt szenvedni” – és Jézus tényleg így tett. Látta az ember szükségét, és az fontos volt neki. Tanítványait is arra tanította, hogy törődjenek másokkal.

Szóval, Jézus tanított, s közben beesteledett. Egy csomó ember, távol eső helyszín, vacsoraidő – mit egyenek? A tanítványok azt mondják Jézusnak, hogy küldje haza őket. Logikus. Menjünk tovább, 37. igevers:

„Ő azonban így válaszolt nekik: Ti adjatok nekik enni!”

Figyelj jól! A tanítványok látják a szükséget, Jézus pedig őket kéri, hogy adjanak nekik enni. Nincs viszont elég étel. Egyáltalán nincsen! Ők meg a semmi közepén vannak!

Mit is tanultak nemrégiben? Akár üres kézzel, akár bőségesen ellátva indulnak, mindig Isten gondoskodásában kell bízniuk. Nézzük csak a 38. igeverset:

„Jézus megkérdezte tőlük: Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg! Amikor megnézték, ezt mondták: Öt kenyerünk van meg két halunk.”

Ennyi kenyér és hal csupán pár embernek elég, nem ezreknek. De figyelj csak! Azt mondják az embereknek, hogy üljenek le, s jön a 41. igevers:

„Jézus pedig vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, majd átadta a tanítványoknak, hogy tegyék eléjük.”

Itt állj csak meg! Állítsd meg a filmet, és nézd meg alaposan a képet! Jézus hálát ad, megtöri a kenyeret, és minden egyes tanítványnak ad – mennyit is?

Képzeld csak magadat az ő helyükbe! Nézz a tenyeredbe – fél cipócska, ha jutott, meg egy darabka hal. Nézz fel! Emberek százai. Jézus azonban azt mondta, te etesd meg őket, úgyhogy nekifogsz. Következő három igevers:

„Miután mind ettek, és jóllaktak, összeszedték a kenyérdarabokat tizenkét tele kosárral; és azt is, ami a halakból maradt. Akik pedig ettek a kenyerekből, ötezren voltak, csak a férfiak.” (42-44)

Na, ez aztán döbbenetes! Mégis megtörtént. Jómagam is sok hasonló kenyér–hal történetet hallottam már misszióban szolgáló barátaimtól. Katasztrófa–elhárításokkor az USA déli részén tomboló hurrikánok után, mexikói szegények közötti ételosztásokkor, és sorolhatnám. Van, hogy egyszerűen megjelenik egy kamion a semmiből. Van, hogy egy kevés ellátmány sokkal tovább kitart, mint „kéne”. Valódi csodák – de ezek mindig akkor történnek, amikor szükségben levők felé szolgálunk. Mindig együttérzésből fakadó szolgálat közben.

Amint ma elolvasod a hatodik és hetedik fejezetet, figyeld meg Jézus csodáit! Villog velük a tömeg előtt, vagy őket megszánva tesz csodákat? Mire tanítja a követőit – csodatevésre vagy arra, hogy törődjenek másokkal és segítsenek rajtuk akkor is, ha látszólag közel sincs elég a kezükben?

Már régen megtanultam, hogy én nem vagyok elég. A szolgálat azonban egy olyan elhívás, amely bennünket és saját erőnket is bizonyosan meghaladja.

Veled mi a helyzet? Meg tudod adni az embereknek azt, ami kell nekik? Nem? Hát én sem. Jézus viszont azt mondta, menjünk – hát akkor menjünk! Akár üres kézzel, akár mindennel ellátva, bízz Istenben… és szállj be a játékba!

Elmélkedéshez és beszélgetéshez:

• Mit gondolsz, mit akart megtanítani Jézus a tanítványainak akkor, amikor pénz nélkül küldte ki őket? És akkor, amikor ötezer embert etettek meg néhány falat ételből? Alkalmazhatók ma is ezek a leckék?
• Neked milyen élményeid vannak Isten szolgálatában és mások segítésében? Meséld el a történeteidet!
• Ha bármit megtehetnél Istenért, mit tennél meg érte?