Kezdd itt | Tedd meg új életed első lépéseit JézussalMinta

Márk 12-13 | Az Isten szerelmére

Üdvözöllek újra! Ha többen vagytok, üdv mindenkinek! Ma két, egymással szöges ellentétben álló dologgal foglalkozunk: a képmutató vallásosság és a feltétel nélküli szeretet. A kettő közötti különbség talán ma még nyilvánvalóbb, mint valaha. A képmutatás visszataszító és eltávolít minket a hitünktől, míg Isten páratlan szeretete vonzó és visszahív bennünket a hithez. Hogyan lehet kibékíteni ekkora ellentétet?

Itt, a Márk evangéliumában a megosztottság az, ami felgyorsítja a történéseket. Mi egy hete követjük Jézus történetét, a tanítványok viszont ekkor már három éve jártak ővele, s itt, Márk tizenkettedik fejezetében Jézus életének utolsó hetében találjuk magunkat. A helyszín Jeruzsálem, ahol nagy tömegek gyűltek össze Izráel minden térségéből, hogy a pászka ünnepét megtartsák.

A pászka egy vallási ünnep, melyen a zsidók arra emlékeznek, hogy Isten kihozta őket a rabszolgaságból és megmentette őket a haláltól egy bárány vére által. Mi most szegezzük figyelmünket arra, hogy a városban nyüzsög az ünnepi kavalkád és mindenki Jézusról beszél. A róla alkotott vélemény igencsak megosztott. Sokan csodatételein és tanításain ámuldoznak, míg a vallási vezetők dühösek. Ők megvetik Jézus együttérző szívét – nem értik a bűnösök iránti szeretetét.

Hogy lehet az, hogy egyesek annyira Istenfélőnek tűnnek, miközben teljes mértékben híjával vannak a szeretetnek? Betanulták Isten törvényeit, de elsiklottak a lényeg felett. Jézus képmutatóknak nevezte az ilyeneket, mert a szájukkal dicsérték Istent, de a szívük távol volt tőle (Márk 7:6). Jézus, amikor megérkezett az ünnepre még a hét elején, látta, hogy a pászka ünnepét is arra használták, hogy minél több pénzt zsebeljenek be az emberektől.

Ez a mélyen gyökerező megosztottság véleményem szerint a mai keresztény gyakorlatban is jól látható. Jézus azt parancsolta, hogy szeressünk. A keresztények ismertetőjegye a szeretet. Mégis gyakran tartanak bennünket ítélkező, érzéketlen képmutatóknak. Pont azokra hasonlítunk, akik ellen Jézus felszólalt. Ennek nem szabadna így lennie!

Ami a vallási vezetőket illeti, Jézus újra és újra leleplezte kapzsiságukat és oktalanságukat, ezért keresik az alkalmat, hogy megöljék. A tizenkettedik fejezetben Jézust kérdések kereszttüzébe kényszerítik. Megkérdőjelezik tekintélyét és hatalmát, s megpróbálják trükkös, Isten törvényének aprólékos alkalmazásához kapcsolódó kérdésekkel csőbe húzni. Az egész dolog iróniája az, hogy ezek a férfiak, akik annyira ragaszkodtak a törvény legapróbb részleteinek betartásához, nem értették a törvény szívét, lényegét.

Volt azonban valaki, aki kilógott a sorból. Nézd meg a 28. igeverset:

„Ekkor odament az egyik írástudó, aki hallotta őket vitázni, és mivel tudta, hogy Jézus jól felelt nekik, megkérdezte tőle: »Melyik a legfőbb az összes parancsolat közül?«”

Ez jó kérdés!

„Jézus így válaszolt: »A legfőbb ez: Halljad, ó, Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egy Úr, és: szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből!«” (Márk 12:29-30)

Tehát, a legnagyobb parancsolat azzal indít, hogy emlékeztet minket arra, hogy egy az Isten. A Biblia tanítása szerint három személyben létezik Isten: az Atya Isten, a Fiú Isten és a Szentélek Isten. A három egy teljes egységben alkotja az egy ÚR Istent. A parancsolat pedig az, hogy szeressük Istent mindenünkkel! Jézus folytatja:

„A második ez: »Szeresd felebarátodat, mint magadat!« Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat.” (Márk 12:31)

A teljes törvény tehát összefoglalható egy szóban: szeretet. Isten nem szabályok gyűjteményét akarja ránk erőltetni. Isten egyetlen dolgot kér: szeretetet – annyit, hogy szeressük Istent és szeressük egymást. A 32. igevers:

„Az írástudó ezt mondta neki: »Úgy van, Mester, helyesen mondtad...«”

Ejha! A képmutatók tengerében akad egy, aki őszintén tesz fel egy kérdést, és szívére is veszi a választ. Ez az ember alázatot mutat, Jézus pedig – látva bölcsességét – így felel, „Nem vagy messze az Isten országától!”

Most figyeld meg a kontrasztot! A képmutatók a törvényt tanították, miközben szívük távol volt Istentől. Ez az ember azonban közel került Isten országához, mert megértette, hogy a törvény szíve a szeretet. Isten szeretete és az emberek szeretete.

A szeretet, amelyre Jézus hív bennünket, forradalmi. Szeressük felebarátainkat, szeressük a bűnösöket, szeressük ellenségeinket. Szeressünk feltételek nélkül – a világ számára érthetetlen kegyelemmel és túláradó irgalommal. Legnagyobb jótetteink is értéktelenek és üres erőlködések Isten előtt, ha közben nem szeretünk. (1Korinthus 13:1-3)

Itt pedig rátalálunk a kereszténység másik oldalára. Emberek, akik nem ítélkeznek, hanem együttéreznek. Emberek, akik felfoghatatlan önfeláldozó szeretetből tesznek elképesztő dolgokat: gondoskodnak az árvákról és az özvegyekről, a gyengékről, a legkisebbekről és a kitaszítottakról – függetlenül faji származásuktól, hitvallásuktól, felekezeti hovatartozásuktól, nemüktől, szexuális irányultságuktól, vagy bármi mástól. Másoknak áldozzák életüket. Az ilyen emberek lenyűgöznek. Nem tesznek mást, mint… szeretnek.

Imádkozom, hogy te is megismerj ilyen embereket, s még ettől is lelkesebben kérem Istentől azt, hogy mi magunk legyünk ezek az emberek. S vajon honnan tanulhatunk meg így szeretni? Kövesd csak tovább Jézus történetét, és hamarosan megtudod.

Elmélkedéshez és beszélgetéshez:

• Jézus szerint melyik két parancsolat a legfontosabb? (Márk 12:29-31) Mit gondolsz, miért ez a kettő?
• Ismersz olyan embereket, akik fontosnak tartják Isten törvényét, de Isten szeretetét, azaz a törvény szívét mégsem ismerik? Szerinted ez hogyan, miért alakul ki?
• Találkoztál már olyan emberekkel, akiknek életében Isten feltétel nélküli szeretete a mindennapjaikban valósan megnyilvánul? Mesélj róluk!