Kezdd itt | Tedd meg új életed első lépéseit JézussalMinta

Márk 14-15 | A kereszt

Üdv újra, kedves barátom, barátaim! Mai utazásunk Márk evangéliumának tizennegyedik fejezetébe repít minket, amely a történelem legjelentősebb útkereszteződését ábrázolja. Az ünnepnap közeledtével Jeruzsálemben a tömeg egyre csak nő. A zsidó vezetők között egy összeesküvés készülődik: Jézus meggyilkolását tervezik. Míg a feszültség egyre nő, Jézus elvonul tanítványaival, hogy együtt üljék meg a pászka ünnepét egy felső szobában.

Miközben a tanítványok letelepednek a vacsorához, Jézus elmondja nekik, hogy egyikük el fogja őt árulni. Az árulás mély sebet ejt, és ezt Jézus jól tudja. Ezen a ponton Júdás barátként ül Jézus mellett. A 22-24. igeversekben viszont:

„És amikor ettek, vette a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, odaadta nekik, és ezt mondta: »Vegyétek, ez az én testem.« Azután vette a poharat, hálát adott, odaadta nekik, és ittak belőle mindnyájan, és ezt mondta nekik: »Ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik.«”

Ezt az Úr vacsorájának nevezzük. Keresztények világszerte ma is tiszteletben tartják és gyakorolják ezt: a kenyeret Jézus a kereszten megtört testére emlékezve veszik, a bort pedig Jézus vérének jelképeként isszák. Ezzel Jézus egy új szövetséget köt – új kapcsolatot hoz létre Isten és ember között – a vérével. Mélyebbre is áshatnánk a szimbólumok jelentésében, de most elég annyit megértenünk, hogy Jézusra emlékezünk.

Az este történései folytatódnak. Júdás gonoszsággal szívében otthagyja a társaságot. Befejezik a vacsorát, Jézus imádkozik, majd a közeli Gecsemáné kertbe viszi a tanítványokat.

Már az éjszaka közepén járunk, de a telihold világít a sötétben. Jézus félrevon három tanítványt, és kiönti nekik a szívét:

„Szomorú az én lelkem mindhalálig.”

Megkéri őket, hogy imádkozzanak, és ő is elvonul magában imádkozni, amikor is azt kéri az Atyától, hogy „ha lehetséges, múljon el tőle ez a pohár”.

Amikor visszatér, a tanítványok mind alszanak. Felébreszti őket, majd újra elvonul imádkozni. Visszajön, ők megint alszanak. Közben lejár az idő – Júdás megérkezik egy sereg katonával. Az árulás végrehajtva. Letartóztatják Jézust, majd elviszik a főpap elé kihallgatásra.

Már péntekre jár az idő, a nap lassan felkel. Jézus Kajafás főpap előtt áll. Nézzük az 56. igeverset:

„Mert sokan tettek hamis tanúvallomást ellene, de a vallomások nem egyeztek.”

Repkedtek a vádak ellene, de a 61-62. igeversekben aztán:

„Ő [Jézus] azonban hallgatott, és nem válaszolt semmit. Ismét megkérdezte őt a főpap: »Te vagy a Krisztus, az Áldottnak Fia?« Jézus ezt mondta: »Én vagyok.«”

Ezért az egy kijelentésért, és csak ezért az egyért, a főpap elítéli Jézust istenkáromlás vádjával – azért, mert elmondta, ki ő valójában.

Ezután a zsidó vezetők megkötözik Jézust és elvezetik a római helytartóhoz, Poncius Pilátushoz. A tizenötödik fejezet 2. igeverse:

„Pilátus pedig megkérdezte tőle: »Te vagy a zsidók királya?«”

„Ő így válaszolt neki: »Te mondod.«”

Megint vádakat szórnak Jézusra, de ő nem válaszol. A vallatások során csak azokra a kérdésekre válaszol, amelyek az ő személyére irányulnak. Mert ez az egyetlen dolog, ami számít.

A vádlók vallomásai sehogy sem egyeznek, Pilátus pedig nem hajlandó egy ártatlan embert elítélni. A főpapok azonban lázadással fenyegetőznek. A 12. igevers:

„Mit tegyek akkor azzal, akit a zsidók királyának mondotok?...”

„Feszítsd meg!”

„De mi rosszat tett?”

„Azok pedig még hangosabban kiáltották: »Feszítsd meg!«”

Pilátus beadja a derekát. Jézust kegyetlenül megverik, majd egy sereg katona a palotába hurcolja. Gúnyt űznek belőle, bíborköpenyt adnak rá, töviskoronát tesznek a fejére, ütlegelik, leköpdösik. Jézus egyértelműen megmondta, hogy ki ő, az őrök pedig kifejezést adnak erről alkotott véleményüknek.

Végezetül befejezik szadista szórakozásukat, s elvezetik Jézust a Golgotára. A 24-25. igeversek:

„...keresztre feszítették, és megosztoztak a ruháin, sorsot vetve, hogy ki mit kapjon. Kilenc óra volt, amikor megfeszítették.”

A keresztre feszítés bizonyítékul szolgál az emberiség szégyenletes kegyetlenségének. Ez volt a legszörnyűbb fenyítési módszer, és a rómaiak arról is gondoskodtak, hogy mindenki tudtára adják, kit miért feszítettek keresztre. Így Jézus fölé is tesznek egy táblát „bűntette” megnevezésével. Az ellene hozott vád igen egyszerű: „A zsidók királya”.

Három óra telik el szörnyű kínok között. A 33. igeversben pedig azt olvassuk:

„Amikor tizenkét óra lett, sötétség támadt az egész földön három óráig.”

Lépj át a történelem falán egy pillanatra! Állj meg a sötétben! Hallgasd kicsit a cinikus csúfolódókat, az asszonyok sírását, az őrök rideg magabiztosságát. Előtted ott függ egy ember a kereszten. A feje fölött a feliraton az áll: „A zsidók királya”.

Ki ez az ember?

Amint ott állsz értetlenül az események láttán, olvasd tovább a történetet a 37-39. igeversekben:

„Jézus pedig hangosan felkiáltva kilehelte a lelkét. Ekkor a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt. Amikor pedig a százados, aki ott állt vele szemben, látta, hogy így lehelte ki a lelkét, ezt mondta: Bizony, ez az ember Isten Fia volt!”

Ezzel véget ér a történet. Pilátus még kiküld egy századost, hogy egy éles kard segítségével meggyőződjön arról, hogy az elítéltek biztosan halottak. Jézusba is beleszúrja. Bárki is volt ő, most halott. Amint elsétálsz a borzalom helyszínéről, egy idegen megállít és megkérdezi: „Szerinted ki volt ez az ember?”

Na, mit felelsz, mi a te válaszod? Ki volt Jézus?

Elmélkedéshez és beszélgetéshez:

• A kihallgatások alkalmával szerinted miért csak arra válaszolt Jézus, hogy ki ő? Miért volt ez olyan fontos?
• Számodra mit jelent Jézus keresztre feszítése? Fejtsd ki részletesen!