De én az Istenhez fordulnék,
Istenre bíznám az ügyemet,
aki hatalmas dolgokat művel kikutathatatlanul,
csodás dolgokat megszámlálhatatlanul.
Esőt ad a föld színére,
vizet bocsát a mezőkre.
Magasra emeli az alant levőket,
a gyászolókat oltalmazza segítsége.
A ravaszkodók terveit meghiúsítja,
nem alkot kezük maradandót.
Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket,
és a cselszövők terve meghiúsul.
Nappal is sötétben botorkálnak,
tapogatóznak délben is, mint éjjel.
Megszabadítja szájuk fegyverétől,
az erős kezéből a szegényt.
Így lesz reménysége a nincstelennek,
a csalárdság pedig elnémul.
Bizony boldog az az ember,
akit Isten megfedd!
A Mindenható fenyítését ne vesd meg!
Mert ő megsebez, de be is kötöz,
összezúz, de keze meg is gyógyít.
Hatszor is megment a nyomorúságból,
hetedszer sem ér veszedelem.
Éhínségben megment a haláltól,
háborúban a fegyveres kéztől.
Nyelvek ostorától rejtve leszel,
nem kell félned,
hogy pusztulás szakad rád.
Nevetsz a pusztuláson és az éhínségen,
nem kell félned a vadállatoktól,
mert a mező kövei is szövetségeseid,
és a mezei vadakkal is békében élsz.
Megéred, hogy békesség lesz sátradban,
otthonodat vizsgálva
semmiben sem lelsz hiányt.
Megéred, hogy sok utódod lesz,
és sarjadékod annyi, mint földön a fű.
Érett korban térsz a sírba,
ahogy a kévéket a maguk idejében betakarítják.
Ezt kutattuk ki, így van ez!
Hallgass rá, és jól jegyezd meg!