De én az Istenhez fordulok,
Istenre bízom ügyemet,
aki hatalmas dolgokat művel, kikutathatatlanul,
csodás dolgokat, megszámlálhatatlanul.
Esőt ad a föld színére,
vizet bocsát a mezőkre.
Magasra emeli az alant levőket,
a gyászolókat oltalmazza segítsége.
Meghiúsítja a ravaszok terveit,
nem alkot kezük maradandót.
Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket,
és a cselszövők tanácsa megdől.
Nappal is sötétben botorkálnak,
tapogatóznak délben is, mint éjjel.
Megszabadítja szájuk fegyverétől,
az erős kezéből a szegényt.
Így lesz reménysége a nincstelennek,
a csalárdság pedig elnémul.
Bizony boldog az az ember,
akit Isten megfedd!
A Mindenható fenyítését ne vesd meg!
Mert ő megsebez, de be is kötöz,
összezúz, de keze meg is gyógyít.
Hatszor is megment a nyomorúságból,
hetedszer sem ér veszedelem.
Éhínségben megment a haláltól,
háborúban a fegyveres kéztől.
Nyelvek ostorától rejtve leszel,
nem kell félned,
hogy pusztulás szakad rád.
Nevetsz a pusztuláson és éhségen,
nem kell félned a föld vadjaitól,
mert a mező kövei is szövetségeseid,
a mezei vadak is kibékülnek veled.
Megéred, hogy békesség lesz sátradban,
otthonodat vizsgálva,
nem lesz benne vétek.
Megéred, hogy sok utódod lesz,
és sarjadékod annyi, mint földön a fű.
Érett korban térsz a sírba,
ahogyan a kévéket idejében takarítják be.
Ezt kutattuk ki, így van ez!
Hallgass rá, és jól jegyezd meg!