Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet. A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat művel, és csudákat, a miknek száma nincsen. A ki esőt ad a földnek színére, és a mezőkre vizet bocsát. Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa. A ki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék. A ki megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi. Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka. A ki megszabadítja a fegyvertől, az ő szájoktól, és az erősnek kezéből a szegényt; Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az ő száját. Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad! Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak. Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged. Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektől. A nyelvek ostora elől rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik. A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól sem félsz. Mert a mezőn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is békességben lesz veled. Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt. Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezőn a fű. Érett korban térsz a koporsóba, a mint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona. Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak.