Helyedben én Istenhez fordulnék,
ügyemet őhozzá vinném!
Mert ő csodákat tesz,
melyeknek se szeri se száma.
Esőt ad a föld színére,
megöntözi a mezőket,
felemeli az alázatosakat,
és megvigasztalja a gyászolót.
Meghiúsítja a gonoszok ravasz terveit,
s munkájuk nem lesz maradandó.
A bölcseket saját ravaszságukkal fogja meg,
és cselszövésük kudarcot vall,
úgyhogy nappal is sötétségben botladoznak,
délben is úgy tapogatják a falat, mint éjjel.
De a szegényeket megmenti Isten
a gonoszok hazugságaitól és az erősek markából,
hogy az igazságtalanság száját befogja,
a szegénynek pedig reménységet adjon.
Bizony, boldog az, akit Isten megfenyít,
azért a Mindenható fenyítését el ne utasítsd!
Mert ha ő megsebez, be is köti sebed,
ha lesújt rád, meg is gyógyít keze.
Hatszor kiment téged a bajból,
és hetedszer sem ér el a veszedelem.
Éhínség idején megment a haláltól,
háborúban a kardtól,
megvéd a pletykától, rágalomtól,
nem félsz, hogy valami rossz közeleg.
Kineveted a pusztítást és az éhínséget,
s a vadállatok sem bántanak,
szövetséged lesz még a kövekkel is,
békességben lesznek veled a mezei vadak.
Békességben élhetsz, mert otthonod biztonságban van,
s ha megvizsgálod, semmi sem hiányzik.
Megéred, hogy mint fűszál a réten,
annyian lesznek utódaid.
Érett korban és jó erőben fejezed be életed,
ahogy a maga idejében aratják le a búzát.
Így van ez, Jób — jól megvizsgáltuk mi ezt,
fogadd csak el, és jegyezd meg jól!”