Jób könyve 5:8-27

Jób könyve 5:8-27 EFO

Helyedben én Istenhez fordulnék, ügyemet őhozzá vinném! Mert ő csodákat tesz, melyeknek se szeri se száma. Esőt ad a föld színére, megöntözi a mezőket, felemeli az alázatosakat, és megvigasztalja a gyászolót. Meghiúsítja a gonoszok ravasz terveit, s munkájuk nem lesz maradandó. A bölcseket saját ravaszságukkal fogja meg, és cselszövésük kudarcot vall, úgyhogy nappal is sötétségben botladoznak, délben is úgy tapogatják a falat, mint éjjel. De a szegényeket megmenti Isten a gonoszok hazugságaitól és az erősek markából, hogy az igazságtalanság száját befogja, a szegénynek pedig reménységet adjon. Bizony, boldog az, akit Isten megfenyít, azért a Mindenható fenyítését el ne utasítsd! Mert ha ő megsebez, be is köti sebed, ha lesújt rád, meg is gyógyít keze. Hatszor kiment téged a bajból, és hetedszer sem ér el a veszedelem. Éhínség idején megment a haláltól, háborúban a kardtól, megvéd a pletykától, rágalomtól, nem félsz, hogy valami rossz közeleg. Kineveted a pusztítást és az éhínséget, s a vadállatok sem bántanak, szövetséged lesz még a kövekkel is, békességben lesznek veled a mezei vadak. Békességben élhetsz, mert otthonod biztonságban van, s ha megvizsgálod, semmi sem hiányzik. Megéred, hogy mint fűszál a réten, annyian lesznek utódaid. Érett korban és jó erőben fejezed be életed, ahogy a maga idejében aratják le a búzát. Így van ez, Jób — jól megvizsgáltuk mi ezt, fogadd csak el, és jegyezd meg jól!”