AZ ÖRÖHÍR MÁTÉ SZERINT 9
9
1 Be is szállt a hajóba és átkelt a tavon. Mikor a saját városába ért,
2 hordágyra helyezve egy gutaütöttet vittek hozzá. Mikor látta hitüket, így szólt a gutaütötthöz: „Bízzál, fiam! Vétkeid bocsánatot nyernek.”
3 Egyszerre csak néhány írástudó ezt mondta egymás között: „Káromol ez az ember.”
4 Jézus, aki ismerte tűnődéseiket, megkérdezte: „Miért hatnak a rossz indulatok szívetekben?
5 Ugyan mi jár kevesebb fáradtsággal: azt mondani-e: Bocsánatot nyernek vétkeid, vagy azt mondani: Kelj fel és járj?
6 Hogy azonban lássátok, hogy az ember Fiának felhatalmazása van a földön arra, hogy vétkeket megbocsásson,” – ezzel odaszólt a gutaütötthöz: „Kelj fel, fogd az ágyadat s eredj haza!”
7 Az fel is kelt és hazament.
8 Mikor a sokaság meglátta ezt, elcsodálkozott s dicsőíteni kezdte az Istent, hogy ilyen nagy dolgokra felhatalmazást adott az embereknek.
9 Jézus, mialatt onnan távozott, egy embert látott ülni a vámnál, akit Máténak hívtak.” Kövess engem” – mondta neki, mire az felkelt és követte.
10 Történt aztán, hogy mikor benn a házban asztalhoz dőlt, egyszer csak sok vámszedő és vétkező ment oda s Jézussal és tanítványaival együtt szintén asztalhoz dőltek.
11 Mikor a farizeusok azt meglátták, beszédbe ereszkedtek tanítványaival: „Miért eszik Tanítótok a vámszedőkkel és vétkezőkkel együtt?”
12 Ahogy Jézus ezt meghallotta, így szólt: „Nem azoknak van szükségük orvosra, akik jó erőben vannak, hanem azoknak, akik gonoszul szenvednek.
13 Ha elmentek, tanuljátok meg ezt: Könyörületet akarok, nem áldozatot, mert én nem azért jöttem, hogy igazságosokat hívjak, hanem hogy vétkezőket.”
14 Akkoriban János tanítványai jöttek hozzá ezzel a kérdéssel: „Miért van, hogy amíg mi és a farizeusok böjtölünk, a te tanítványaid nem böjtölnek?”
15 „Hát lehetséges – felelte nekik – hogy a lakodalmas ház fiai gyászban üljenek, amíg a vőlegény náluk tartózkodik? Jöhetnek napok, mikor a vőlegényt elveszik tőlük, akkor majd böjtölni fognak.
16 Régi köpenyre senki sem tesz toldatlan (új) anyagból foltot, mert az, amivel a lyukat betölti, magához szakítja a köpenyt s, így még rosszabb szakadása támad.
17 Új bort sem töltenek ócska tömlőkbe, ha mégis megteszik, szétszakadnak a tömlők, a bor elfolyik, s a tömlők elpusztulnak, hanem új bort új tömlőkbe töltenek, és úgy mind a kettő megmarad együtt.”
18 Míg ezeket beszélte nekik, egyszerre egy elöljáró lépett hozzá, földre borult előtte s úgy kérte: „Leányom a végét járja, de jöjj, vesd rá kezedet és megéled!”
19 Jézus felkelt s tanítványaival együtt követte a főembert.
20 Egyszer csak egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, hátulról odalépett és megfogta köpenyének bojtját.
21 Ha csak megfogom köpenyét – szólt magában – megmenekülnék!
22 Jézus azonban megfordult, s ahogy meglátta őt, így szólt: „Bízzál leányom! Hited máris megmentett.” Meg is menekült az asszony attól az órától fogva.
23 Mikor aztán Jézus az elöljáró házába érkezett és megpillantotta a fuvolásokat és a kavargó tömeget,
24 így szólt: „Menjetek el innen! Hisz ez a leányka nem halt meg, hanem szunnyad.” Azok kinevették.
25 Miután aztán kiűzték a tömeget, bement, megragadta a leányka kezét és az felkelt.
26 Azon az egész földön szétment a hír felőle.
27 És mikor Jézus onnan elmenőben volt, két vak követte, kik ezt kiáltozták: „Könyörülj rajtunk, Dávid fia!”
28 Hogy aztán betért egy házba, a két vak bement hozzá, Jézus megszólította őket: „Hiszitek, hogy képes vagyok megtenni ezt a dolgot?”
29 „Hisszük, Uram!” – mondották. Ekkor megérintette szemüket és így szólt: „Történjék úgy veletek, ahogy elhittétek!”
30 És megnyílt a szemük. Jézus azonban indulattal rájuk szólt: „Ügyeljetek rá, hogy senki meg ne tudja!”
31 De ahogy azok elmentek, arra az egész földre szétvitték a hírét.
32 Mialatt elmentek, egyszer csak néma ördöngőst hoztak hozzá.
33 Ő kiűzte az ördögi szellemet s megszólalt a néma. A tömeg csodálkozása ily szavakban lelt kifejezést: „Még sohasem láttak ilyesmit Izráelben!”
34 De a farizeusok ezt mondták: „Az ördögi szellemek fejedelme által űzi ki az ördögi szellemeket.”
35 Jézus azután bejárta az összes városokat, a falvakat is. Közben zsinagógáikban tanított, a királyság örömüzenetét hirdette s minden betegséget és minden gyengeséget gyógyított.
36 S mikor a sokaságot meglátta, szánalom fogta el miattuk, mert el voltak kínozva s hányt-vetettek voltak, mint a juhok, melyeknek nincs pásztoruk.
37 Azután tanítványaihoz szólt: „Sok az aratnivaló, de kevés az arató.
38 Könyörögjetek hát az aratás Urához, hogy küldjön munkásokat aratásába!”
Выбрано:
AZ ÖRÖHÍR MÁTÉ SZERINT 9: CSIA
Выделить
Поделиться
Копировать
Хотите, чтобы то, что вы выделили, сохранялось на всех ваших устройствах? Зарегистрируйтесь или авторизуйтесь
