Adventi ÁhítatMinta

öröm.

Nincs is nagyobb öröm a felfedezés öröménél.

„Most fedeztem fel ezt az új éttermet!”

„Most fedeztem fel ezt az új tv műsort!”

„Most fedeztem fel ezt az új zenekart!”

„Most fedeztem fel, hogy van extra szabadságom!”

„Most fedeztem fel, hogy van egy tehetős rokonom, aki több millió dollárt hagyott rám örökségül!”

Az öröm nagy valószínűséggel minden ember legmélyebb, legáltalánosabb motivációja mindenkor. Nagy erőfeszítéseket teszünk az örömért, a boldogságért. Amikor felfedezel valami nagyon jót, nem tudsz rá nem reagálni. Olyan, mintha kihozna belőled valamit. A felfedezés pillanata, az a spontán, a másodperc töredéke alatt felcsillanó öröm valami igazán jóban – maga az öröm.

Olyan gyakran elszalasztjuk az öröm lehetőségét egyetlen dolog, a félelem miatt.

A karácsonyi történet valami igazán jót mesél el, és azt, hogy mi történik, ha félelmeink közepette szaván fogjuk Istent: felfedezzük az örömöt, és ez az öröm dicséretre indít minket.

A Lukács 2:8 (HUNB) szerint:

„Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett.”

A pásztorok azok között voltak, akik elsőként hallották az örömhírt. Semmi különleges nem volt bennük. Dolgoztak. A környezet hétköznapi volt. Ezek a részletek nagyon fontosak.

Isten oda jön hozzád, ahol vagy. Nem várja el, hogy ünneplőbe öltözz. Nem ad meg egy címet a világ távoli sarkában, ahol megtalálhatod Őt. Ő talál meg téged. Ő pontosan arra a helyre jön, ahová a legkevésbé várnád.

És amikor eljön, azt tudod.

A Lukács 2:9 (HUNB) szerint:

„És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk.”

Nincs kétség, amikor valaki Isten jelenlétében van. Ehhez társul egy állapot: a félelem. Isten dicsősége és az ember félelme összefügg egymással.

Úgy kerüljük a félelmet, mint a pestist, és erre jó okunk van. Ki szeret félni? Ám a félelemmel szembeni ellenszenvünknek van egy váratlan következménye.

A félelemtől való idegenkedésünk süketté tett minket arra az üzenetre, amely csak a félelmünkön keresztül hallható meg. Elkerüljük a félelmet, de közben elszalasztjuk az örömöt is.

A Lukács 2:10a (HUNB) szerint:

„Az angyal pedig ezt mondta nekik: Ne féljetek...”

A félelem, ha mást nem is, a jelenbe helyez minket. Éberen figyelünk az adott pillanatra. Olyan, mintha hallanál egy ijesztő hangot, amikor a legkevésbé számítasz rá. Hirtelen csupa fül vagy.

Olyan gyakran próbálunk elbújni a félelmeink elől, vagy érzéketlenné tenni magunkat velük szemben, vagy megpróbálunk előre látni minden lehetséges forgatókönyvet és szabályozni minden változót, hogy enyhítsük a félelmünket. De mi van akkor, ha Isten azért adja ezeket a félelmeket, hogy segítsen jelen lenni és figyelni?

Látod, amikor félelmeink közepette hallgatunk Istenre, az üzenete csodálatos: ne félj!

A Lukács 2:10b (HUNB) így szól:

„...mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz.”

Az öröm nem csupán abban lakozik, hogy nem kell semmitől félnünk – az öröm abban rejlik, hogy a legjobb kívánságunk, az egyetlen kívánság, amely minden kívánság felett uralkodik, valóra vált.

Íme! Van egy jó hír, amiről tanúságot kell tennetek! Ha ezt megteszitek, nagy örömötök lesz!

A Lukács 2:11 (HUNB) szerint

„Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.”

Íme! Itt van Isten. Eljött, hogy egyszer s mindenkorra megmentsen. Eljött, hogy beváltsa ígéretét. A gonosz napjai meg vannak számlálva. A bánat megszűnik. Végre eljön az igazság. Nem lesz többé félelem. Amikor elfelejted, Ő emlékeztetni fog téged. Nem kell magyarázkodnod. Nem kell felelned a bűneidért. Elhangzott a döntő szó, amelyre egész életedben vártál.

A világ nagy öröme itt van.

Ám másképp néz ki, mint ahogy azt várnád.

A Lukács 2:12 (HUNB) szerint:

„A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.”

Nem egy palotában van.

Nem hivalkodó, nem nagy.

Nem a Zara kirakatában van.

Nem a nagyobb házban vagy a szebb autóban rejlik.

Nem a társadalmi felemelkedés hamis ígéretében található.

Nem a gazdagok és híresek állítólagos áloméletében lakozik.

Nem is a saját, félig-meddig tisztességes próbálkozásaidban rejlik, hogy jobb emberré válj.

Kicsi és könnyen figyelmen kívül hagyható.

A legváratlanabb helyen van elrejtve.

Ott, abban a jászolban lakozik minden öröm, amelyet valaha is remélni mertél.

A Lukács 2:15-16 (HUNB) így szól:

„Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr. Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő kisgyermeket.”

A pásztorok, miután meglátták, kockázatot vállaltak. Feltettek valamit erre a hírre.

Ez az a pont, ahol nehézzé válik számunkra.

A modern marketing az öröm utáni vágyakozásunkra épít minden alkalommal. Elménket hamis ígéretekkel szórják tele: „Fektess be ebbe a trendbe, ebbe a kapcsolatba, ebbe a karrierútba, ebbe az új telefonba, ebbe a politikai vezetőbe, ebbe az új gyereknevelési módszerbe... és örömöd lesz!”

És befektetünk. Újra és újra túl sokat fektetünk túl kicsi ígéretekbe, és csalódunk. Egy vagyont költünk el, és oly kevés a hozadék. Megkapjuk politikai vezetőnket, és egy idő után még mindig úgy érezzük, hogy valami hiányzik. Nem csoda, hogy olyan nehéz meghallani a jó híreket. Nem csoda, hogy szkeptikusak vagyunk.

De Istennel szemben nem kell szkeptikusnak lennünk. Az Ő szava nem hagy minket cserben. Az Ő szava „nagy örömhír”. Ez egy eseményre vonatkozó hír.

Amikor erre a jó hírre, erre a csodálatos felfedezésre tesszük fel az életünket, nagy örömre lelünk. És ez az öröm kihoz belőlünk valamit: a dicséretet.

A Lukács 2:20 szerint:

„A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.”

Az öröm mindig megelőzi a dicséretet. Még az olyan kisebb örömöknél is, mint egy jó étel, nem tehetünk mást, mint hogy hallhatóan kifejezzük örömünket. „Mmmm! Ez nagyon finom!” Mennyivel inkább fog ez a végső öröm dicséretet kiváltani belőlünk?

Idén Karácsonykor ne félj Istent a szaván fogni, ott ahol vagy, a félelmeid közepette. Nézd meg ezt a jó hírt, és fedezd fel a nagy örömöt! Vállald a kockázatot, és tegyél fel mindent erre!

Nem hagy cserben. Örömödben szét fog vetni a dicséret.

...

Imádság:

Istenem, bár félek, segíts, hogy szavadon fogjalak! Segíts felfedezni az örömöt!

Gyakorlat:

Készíts egy listát azokról a dolgokról, amikbe túl sokat fektetsz túl kicsi megtérüléssel! Kérd meg Istent, hogy segítsen aktívan meghallani ezt a jó hírt, és ne félj!

——————————