Adventi ÁhítatMinta

béke.

A „béke” szó héber megfelelője a „shalom”. Azt jelenti „biztonságban lenni, épnek, tökéletesnek, teljesnek lenni, semmi sem hiányzik”. A shalom a jóllét és harmónia meglétét jelzi, belül és kívül egyaránt. Egyúttal a szorongás és stressz hiányára is utal. Bibliai szempontból egy jövőbe mutató kifejezés.

Azt gondolhatnánk, hogy a „shalom” fejedelmének születése egy békés esemény volt.

Gondolhatnánk.

A Máté 1:18-19 (HUNB) szerint:

„Jézus Krisztus születése pedig így történt. Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek, de mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, és nem akarta őt megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el.”

Nagyon keveset tudunk Józsefről, Jézus földi apjáról. József egy ácsmester. Egy kétkezi munkás. Nem akadémikus, nem üzletember és nem pap. Ő egy „becsületes munkát becsületes bérért” típusú fickó.

Amikor a menyasszonya várandós lesz (a Szentlélektől, bár ezt ő még nem tudja), a reakciója példaértékű. Annak ellenére, hogy valószínűleg mély megbántottságot érzett, „nem akarta őt megszégyeníteni” és úgy döntött, hogy gyorsan és felhajtás nélkül oldja meg a kialakult helyzetet. Meg akarja óvni Máriát a szégyentől, amelyről tudja, hogy rá várhat. József szelíd természetű, és amit rossznak vél, azt jóval fizeti meg. Más szóval, jó ember.

A történet ezen pontján József szinte biztos, hogy nem érez békességet.

A Máté 1:20a (HUNB) szerint:

„Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában.”

József egészen az éjszakába nyúlóan gondolkodott ezeken a dolgokon. Még álmait is a kialakult helyzet uralta. Épp egy idegőrlő álomban volt, amikor megjelent egy angyal, álmában, és feladatot adott neki.

A Máté 1:20b-23 (HUNB) szerint:

„József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből. Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuélnek neveznek – ami azt jelenti: Velünk az Isten.”

Jézus születésének történetében az angyalok kiemelt szerepet játszanak. Káprázatos fényességben érkeznek, és híresek arról, hogy „nagy örömhírt” hoznak! Ám József számára, bár ez a hír valóban jó, a következmények számára itt és most súlyosak.

Józsefnek folytatnia kell a házasságot. Mária és a fia nagyon fontosak. Mária az, akin a prófécia beteljesült. Jézus fogja megváltani az embereket bűneikből. Óriási sorsok ezek.

De mi a helyzet Józseffel? Érdekes, hogy semmi sem szól a saját életéről, a saját hatásáról. Mintha az öröksége összekapcsolódna ezzel a két emberrel: a szűzzel és a fiával.

„Ne hősködj, Józsi!” – mondhatták a barátai. „Csak egy ostoba álom volt!”

A Máté 1:24-25 (HUNB) szerint:

„József pedig, amikor felébredt álmából, úgy cselekedett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki: magához vette feleségét, de nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el.”

Isten megparancsolja Józsefnek, hogy tegyen meg valamit, és szándékában áll végrehajtani. Kellemetlenségek, próbák, szorongás, kihívások és szégyen közepette (értsd: békétlenség), fel fogja nevelni a Béke Fejedelmét.

József helyében lett volna néhány kérdésem. De József nem kérdezett semmit. Bízott Istenben és engedelmeskedett Neki.

Valójában, az összes személy közül Jézus korai életszakaszában, József találkozott a legtöbbet szemtől-szemben mennyei hírvivőkkel. Újra és újra angyalok jelennek meg, hogy egy nehéz feladatot adjanak neki. József bízik és engedelmeskedik újra és újra. Győződj meg róla…

A Máté 2:13-14 így ír (HUNB) erről:

„Miután eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket. Ő pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját még éjnek idején, és elment Egyiptomba.”

A Máté 2:19-21 szerint:

„Amikor Heródes meghalt, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában Egyiptomban, és ezt mondta: Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menj Izráel földjére, mert meghaltak azok, akik a gyermek életére törtek. Ő pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját, és Izráel földjére ment.”

Olyan keményen próbáljuk kezelni a saját hatásunkat, a saját örökségünket, a saját békénket. Annyi szorongás, annyi stressz, olyan kevés béke ered abból, ha testi erőből próbálunk valami örökkévaló értelmet varázsolni. Isten nem arra kér minket, hogy válasszuk ketté a tengert, hanem, hogy sétáljunk keresztül rajta. Isten nem arra kéri Józsefet, hogy magyarázza meg a házasságát és a családját a világnak – arra kéri, hogy bízzon és engedelmeskedjen.

A bizalom és az engedelmesség által hagyjuk, hogy Isten beváltsa ígéretét. Ezáltal, ahogy József is tette, békére lelünk.

A Filippi 3:14 és 4:7 szerint:

„De egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.”

Idén Karácsonykor határozd el, hogy sorsodat Istenre bízod, és Józsefhez hasonlóan kösd össze örökségedet a Béke Fejedelmével!

...

Imádság:

Uram, add nekem a Te békédet! Segíts bízni Benned és engedelmeskedni!

Gyakorlat:

Milyen módon próbáltál már örök jelentőséget kicsikarni a testi erőből?

Mik azok a területek, ahol Isten hív téged, hogy bízz Benne és engedelmeskedj Neki, még ha nehéz is?