Adventi ÁhítatMinta

Remélem kapok egy új biciklit.
Remélem a csapatom megnyeri a meccset.
Remélem kedvelnek az emberek.
Remélem tetszem a kiszemeltemnek.
Remélem bejutok abba az iskolába.
Remélem megkapom az álommunkám.
Remélem valaki elvesz/hozzám jön feleségül.
Remélem előléptetnek.
Egy nap remélem lesznek gyerekeim.
Remélem jó ember vagyok.
Remélem kinövöm ezt a rossz szokást.
Remélem nem ítélnek el, mert rendetlen az otthonom.

Életünket átszövik a reményeink, mint egy térképet.

A Példabeszédek 13:12 (HUNB) szerint:
„A hosszú várakozás beteggé teszi a szívet, de a beteljesült kívánság az élet fája.”

Egész életünkben a szívfájdalom és a beteljesedés között ingadozunk, nem igaz?

Gyermekként megtanuljuk, hogy ha reménykedünk valamiben, az csak kétféle módon történhet. Mindent megteszünk, hogy elkerüljük a szívfájdalmat és biztosítsuk a beteljesedést.

Fontold meg: élt egyszer egy reménytelen nép, akihez Isten Ézsaiás prófétán keresztül szólt.

Az Ézsaiás 9:5 (HUNB) szerint:
„Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!”

Csodálatosan hangzik, de adj hozzá 700 év várakozást!

A Lukács 2:12 (HUNB) szerint:
„...találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.”

Ézsaiás próféciája és Jézus születése között nagyjából 700 év telt el, nem is beszélve arról, hogy Ábrahámtól Jézusig körülbelül 2 000 év telt el.

Isten tesz egy ígéretet, de nem ad hozzá határidőt. Ismerősen hangzik?

A szorongásunk nagy része abból származik, hogy nem tudunk türelmesen várni. Összekeverjük a „még nemet” a „sohával.” (Figyelj a szívfájdalomra!)

Az 1 Péter 1:13b (HUNB) szerint:
„...teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok.”

Istenben reménykedni, annyit jelent, mint türelmesnek lenni Vele. Hinni, hogy még nem ismerjük az összes tényt. Hinni abban, hogy a történetünk megírása még nem fejeződött be. Hinni abban, hogy van még valami, ami nem került felfedésre. Hinni, hogy a várakozás ellenére megszületik egy gyermek, aki „igaz Isten az igaz Istentől, világosság a világosságtól”.

A remény Krisztus felé tekint – a vágyakozás már beteljesült.

A Jelenések 22:2b (HUNB) szerint:
„...a folyó két ága között van az élet fája, amely tizenkétszer hoz termést, minden egyes hónapban megadja termését, és a fa levelei a népek gyógyítására szolgálnak”

Életünket behálózzák a reményeink, mint egy térképet. Ez a térkép hosszú, de elvezet minket valahová.

János Jelenések könyvében olvasható látomásai szerint az élet fájához. Ahogy fent is olvasható a Példabeszédekben, beteljesül a kívánságunk. Ebben a reménységben nem fogunk csalódni.

Ebben az ünnepi időszakban tekintsünk az Isten által nekünk ígért jövő felé, mikor ránézünk erre a gyermekre, aki végre megérkezett! Mit látsz? Csak egy kisbabát a bölcsőben? Vagy egy fából készült jászolt, amely magát az Életet tartja, és az élet fájára mutat?

Ez a reménység.

Remélem látod.

...

Imádság:

Krisztus, légy a reménységem! Segíts meglátnom Téged!

Gyakorlat:
Készítsd el életed térképét, a legkorábbi reményeddel kezdve! Írj eleget róla, hogy emlékezz az érzésre, de ne ragadj benne! Amikor kész vagy életed térképével, írd ezt a végére: Remélem, hogy a vágyakozásom beteljesedik Krisztusban!
Hála Istennek azért, ahogyan már most is megtartja ezt az ígéretet!