Ajánld fel munkádat az ÚrnakMinta

Porold le a reményeidet és az álmaidat!


Van valami az újévben, ami különleges érzéseket és ötleteket ébresztenek az emberekben.

Sokan már el is határoztuk az újévi fogadalmainkat, és szorgosan dolgozunk annak érdekében, hogy ezek valóban gyümölcsözőek is legyenek. Úgy is fogalmazhatnék, hogy az első negyedév általában a reményeink és az álmaink leporolásáról szól, miután levesszük őket arról a polcról, amelyre akkor helyeztük őket, amikor túl elfoglaltak voltunk.

Természetes ösztöneinkre hallgatva térünk vissza újra egykori elhatározásainkhoz, terveinkhez és céljainkhoz az újév kezdetén. Ez egy gyakori körforgás, amelytől változást és fejlődést remélünk, miközben abban is bízunk, hogy Isten velünk lesz a törekvéseinkben. Elhatározzuk, hogy mostantól egészségesebben táplálkozunk, kiirtjuk a rossz szokásainkat, több pénzt takarítunk meg, illetve hogy végre nekikezdünk annak a projektnek, amit mindezidáig halogattunk.

Sok tanulmány azonban – sajnos – arról számol be, hogy ezen elhatározásaink nagy része sohasem valósul meg. A legtöbbről még január vége előtt megfeledkezünk. Hogyan érjük hát el, hogy elhatározásaink, céljaink és álmaink ebben az évben mégis megvalósuljanak?

Először is az Úrnak kell ajánlanunk a munkánkat.

A Példabeszédek 16:3 szerint ha az Úrra bízzuk a dolgainkat, a terveink meg is valósulnak. Ebből az következik, hogy Istent nem csupán a fogadalmaink megtervezésébe kell bevonnunk, hanem az Ő irányítására is figyelnünk kell, miközben a terveink megvalósításán dolgozunk. Amikor úgy érezzük, összeroskadunk a teendők hosszú sora alatt, kérjük az Urat, hogy adja meg a szükséges erőt és kitartást, hogy képesek legyünk tovább munkálkodni azért, hogy elérjük a céljainkat. Ajánljuk fel a cselekedeteinket, az ötleteinket és a kötelességeinket az Úrnak!

Ha Őrá bízzuk az utunkat, a felmerülő problémák nem térítenek el bennünket olyan könnyedén.

Ha a saját képességeinkben bízunk, sokszor ki kell ábrándulnunk.

Ha azonban Istenre hagyatkozunk, sohasem kell csalódnunk.