Romokból új élet - Nehémiás könyveMinta

Olvasd el: Nehémiás 10:28–39; Máté 6:21

IMÁK: Máté 6:21

„Mert ahol az értékeid vannak, oda húz a szíved.”

Elmélkedés

Jeruzsálem lakói elkötelezték magukat Isten szövetségének betartására. A 10. fejezet első felében arról olvasunk, hogy az emberek a szövetséget az aláírásukkal hitelesítették, a mai versekben pedig azt, hogy az Istennel kötött új szövetségük sajátos területein szánták el magukat az engedelmességre.

Isten népének új szövetségbe foglalt ígéretei gyakorlatilag ugyanazok a törvények voltak, melyek betartását akkor ígérték meg, amikor először megkapták Istentől Kánaánt. Ezek a rendelkezések elkülönítették őket a szomszédos nemzetektől és megerősítették őket, mint Isten választott népét. Megígérték, hogy nem házasodnak olyanokkal, akik nem Istent dicsérik. Megesküdtek, hogy szentnek tartják a hét hetedik napját és a minden hetedik évben pihenni hagyják a termőföldet, nem úgy, mint a fogság előtti években. Elhatározták, hogy ajándékokkal és felajánlásokkal szolgálják a Templomot, legfőképpen földjeik, szőlőik, állataik és családjuk első gyümölcsével. Megígérték, hogy nem hanyagolják el Isten templomát, hanem Isten jelenlétének lakóhelyeként szentnek tartják.

Amikor a nép ezeket az ígéreteket tette, akkor Isten nem csupán arra volt kíváncsi, hogy milyen ügyesen tartják be a különféle szabályokat és gyakorolják a rituálékat. Azt akarta, hogy az egész szívüket szánják oda Neki – és ezek a zsidók így is tettek. Ők pontosan tudták, mi történt az őseikkel, akik nem tisztelték Isten szövetségét, és valóban Istennek akartak engedelmeskedni.

Azonban sajnálatos módon az első 400 év után sok zsidó a törvénykezés bűnébe esett, a törvény nagyon korlátozott értelmezésének szentelve magukat ahelyett, hogy magát Istent értékelték volna. Eljövetelekor ezért tanított annyit Jézus az emberi szív állapotáról. Mert a szívünk mindig oda húz majd, ahol az értékeink vannak, bármelyek legyenek is azok.

A zsidókhoz hasonlóan minket is gyakran elsodornak a szerető Istentől olyan dolgok, melyek jóval tetszetősebbnek tűnnek, mint Ő. De hogyan lehet Ő a legfőbb kincsünk? Úgy, hogy nem a világra nézünk, hanem Rá, hogy egyre jobban megismerjük Őt, hogy arról olvasunk és gondolkodunk, amit Ő mondott és tett, és hogy arra kérjük, nyissa meg a szemünket, hadd szemlélhessük friss látással az Ő szépségét és értékét. Ő valóban a legnagyobb kincs, amire valaha lelhetünk. A világon semmi sem hasonlítható Hozzá.