Romokból új élet - Nehémiás könyveMinta

Olvasd el: Nehémiás 12:27–43

IMÁK: Nehémiás 12:43

„Azután a papok sok áldozatot mutattak be Istennek. Mindenki nagyon boldog volt, mert Isten megörvendeztette a népet. Még az asszonyok és gyermekek is részt vettek a nagy örvendezésben. Messze földre elhallatszott Jeruzsálem öröme.”

Elmélkedés

A fal újjáépítése rengeteget jelentett Jeruzsálem lakóinak. Ez jelképezte a védelmet az idegen támadókkal szemben és azt, hogy Júda Isten kegyét élvezi. Amikor a fal elkészült, eljött az idő, hogy Izráel népe élvezze munkája gyümölcsét.

Az ünnepség részeként az emberek összegyűltek Jeruzsálemben. A falat Istennek szentelték, és Őt dicsőítették a munka befejezéséért és a szövetség megújításáért. Isten valami hatalmasat tett az Ő népéért, a nép pedig engedelmeskedett, és ünnepséggel emlékezett meg erről a hatalmas dologról.

A zsidók akkora ünnepséget tartottak, hogy messze földre elhallatszott. Az emberek még jó messziről is hallották Isten jóságának a megünneplését. És minden bizonnyal azok is hallották a nép ujjongását, akik ellenezték az építkezést.

Milyen gyakran állunk meg ünnepelni, amikor tetten érjük Isten munkáját az életünkben? Amikor egy imádságunk meghallgatásra lel, vagy Isten csodát tesz, akkor gyakran ünneplés nélkül továbblépünk. Azonban ha nem szánjuk rá az időt, hogy megálljunk, megköszönjük, amit tett és örüljünk a jóságának, akkor könnyen megfeledkezünk Isten csodáiról.

Pedig ez nem egy jelentéktelen apróság, mivel azt a parancsot kaptuk, hogy „örüljünk az Úrban” (Filippi 3:1) és „gyönyörködjünk az Örökkévalóban” (Zsoltárok 37:4). Isten azt szeretné, ha a legnagyobb örömünket Benne lelnénk meg.

De hogy tanulhatunk meg jobban örülni az Úrban? Nos, ez igencsak nehéz, ha az életünket mindenféle mással töltjük meg, például világi szórakozással – olyan dolgokkal, amelyeket a tévében vagy a telefon képernyőjén látunk. Mindennel szemben fel kell vennünk a harcot, ami megrabolja az örömünket az Örökkévalóban. Hiszen nem örülhetünk Neki, amikor az elménk nincs Vele kapcsolatban, és akkor sem, ha nem látjuk be, mennyire csodálatos és elképesztő is Ő. Azt azonban kérhetjük – és kérjük is! –, hogy többet fedjen fel Önmagából, amikor a Bibliát olvassuk, és amikor az Ő szavain és ígéretein elmélkedünk. Mert Ő a jelenlétébe „vezet, ahol tökéletes öröm vár” (Zsoltárok 16:11).