Adj értelmet az életednek! – 2. rész: Túláradó vigasz

„Kihoztam atyáitokat Egyiptomból, és eljutottatok a tengerig. Az egyiptomiak azonban harci kocsikkal és lovasokkal üldözték atyáitokat a Vörös-tengerig.” (Józsué 24:6)

A rabszolgasorba állított izraeliták sokat szenvedtek a kegyetlen egyiptomi rabszolgahajcsároktól. Van ennek valami értelme, tekintve, hogy ők voltak Isten választott népe? Nekünk legalábbis nem tűnik logikusnak. Isten útjai és gondolatai azonban különböznek a mieinktől. Ha a saját logikánkat vagy kultúránkat követve próbáljuk értelmezni a dolgokat, biztosan nem fogjuk érteni, mit tesz Isten az életünkben. Azért engedi meg a nehéz helyzeteket, hogy általuk hitet építsen az Ő népében, de még ennél is többet akar tenni bennünk és általunk. Azt akarja, hogy érezzük, amit Ő érez.

A Biblia tanúsága szerint Isten minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal bennünket a megpróbáltatásainkban. Miért? Mert így mi is képesek lehetünk megvigasztalni másokat az Istentől kapott vigasztalással. Ebből áll a zsidó nép története is. Ha megfigyeled a történelmüket, láthatod, hogy ők mindig törődtek a köztük lévő szegényekkel és védtelenekkel, mondván: „Egyszer mi is ilyenek voltunk, amikor rabszolgák voltunk Egyiptomban.”

Tört már össze a szíved valaha? Bántottak hozzád közel álló emberek? Sebzett már meg a saját családod? Hagyott cserben a főnököd? Hazudtak már neked? Utasítottak már el, mert keresztény vagy? Igen, mindannyian megtapasztalhatjuk a fájdalmat. Azonban az Úr minden vigasztalás Istene, aki az életünk sebeit és az összetört szívünket arra használja, hogy általuk együttérezhessünk másokkal; hogy megérthessük, mit érez Isten irántuk; hogy elmondhassuk nekik: „Látom a könnyeidet, és tudom, hogy fáj, de ne add fel! Ne fuss el, mert Isten képes úgy segíteni neked, ahogy egyetlen barát vagy családtag sem!”

Tudsz örülni annak, hogy Istennél van minden vigasztalás, és hogy a vigasztalás, amelyet nekünk ad, továbbadható másoknak is?

Folytatása következik…