Őrizd meg a reményt!Minta

Valódi kincsek

Olvasd el: 1 Mózes 3:1–7; 1 Timóteus 6:17–19

IMÁK: 1 Timóteus 6:17–19

„A gazdagoknak, akik a mostani világban sok vagyonra tettek szert, mondd meg, hogy ne legyenek gőgösek, és ne a bizonytalan gazdagságban bízzanak! Sokkal inkább Istenben bízzanak, aki bőségesen megad mindent, amire szükségünk van. Parancsold meg nekik, hogy a jó tettekben legyenek gazdagok! Legyenek nagylelkű adakozók, szívesen osszák meg másokkal, amijük van! Ha ezt teszik, kincset gyűjtenek maguknak a Mennyben. Ez lesz a jövőjük biztos alapja, és képessé teszi őket, hogy megragadják a valóságos életet.”

Elmélkedés

Nem mindig könnyű bízni Istenben. Lesznek olyan időszakok, amikor Istenre várni haszontalannak, lehetetlennek vagy lassúnak fog tűnni. De azokban a pillanatokban, amikor úgy fest, megválthatjuk magunkat a saját eszközeink segítségével ahelyett, hogy Istenre bízzuk a cselekvést, pont akkor számít igazán a reménység.

Mindig lesz olyasmi, amire szükségünk van, amire vágyunk. Isten megígérte, hogy gondoskodik rólunk, és megadja nekünk szívünk kéréseit. Ő jóságos, megbízható és hűséges, mi azonban gyakran türelmetlenek vagyunk. Még Éva is valami többre vágyott, pedig ő minden egyes nap Istennel járt, és az Édenkertben minden szüksége be volt töltve. Azonban ahelyett, hogy elgondolkodott és rájött volna, hogy amire vágyott, az nem Istentől van, ő elhitte Sátán hazugságait, és rosszul döntött. Éva kételkedett Isten szavaiban, és Istene helyett saját magában bízott.

A legegyszerűbb módja annak, hogy elveszítsük a reményt az, ha elkezdünk kételkedni Isten szavában. Amit Isten kijelentett, azt bátran elhihetjük. Amikor az ellenség megkísért minket a kétséggel és a félelemmel, akkor vissza kell emlékeznünk arra, amit Isten a hit által a szívünkbe ültetett.

Reménységünk a mi Istenünkben, az Ő ígéreteiben és Krisztus visszatérésében van. Ha a földi gazdagságban bízunk, akkor mindig csalódni fogunk, viszont a Krisztusba vetett reménység soha nem szégyenít meg, mert Isten örökké tartó, feltétel nélküli szeretetében gyökerezik.

A nagylelkűség az Isten által nekünk ajándékozott javakkal a reménység megélésének egy módja, mivel arra emlékeztet minket, hogy amink van, nem tartozik hozzánk, és nem abban gyökerezik a reménységünk. A nagylelkűség annak a reménységnek a kifejezése, amelyet az örökkévalósággal kapcsolatban érzünk, amely megerősíti bennünk és megmutatja a környezetünknek, hogy igazi kincsünk a mennyben van. Annak a kifejezése, hogy egyedül Istenben bízunk, aki be tudja tölteni a szükségeinket és tökéletes ajándékokkal ajándékoz meg bennünket az Ő tökéletes időzítése szerint.