Isten dicsőítéseMinta

Dicsőítés a személyiségünk teljességében

Amikor a Szentlélek ösztönzéséről beszélünk, egyúttal valamennyire érzésekről is beszélünk. Bevallom, ez elég veszélyes, hiszen az érzések néha furcsa dolgokra vehetik rá az embereket.

A túlzottan lelkiismeretes emberek – a bűntudattól vezérelve – néha úgy próbálják jóvátenni a vétkeiket, hogy csinálnak valamit, amiről úgy vélik, hogy egyezik Isten akaratával. Néhányan talán azt érzik, hogy a Szentlélek sugallatára cselekednek így, de valójában csak emberi törekvésből próbálnak helyreigazítani egy-egy múltbéli hibát. A Szentlélek ösztönzése – ha hallgatunk rá – mindig erőteljes békével tölt el bennünket.

Könnyen gondolhatjuk azt, hogy az egyetlen fontos sugallat az, amely az agytekervényeinken keresztül jut el hozzánk. Isten azonban nem csupán intellektuális szinten akar megszólítani minket, hanem az egész lényünkkel is kapcsolatba akar kerülni – az érzelmeinkkel, az érzékeinkkel és az elménkkel egyaránt.

Az igazi dicsőítés akkor jöhet létre, ha nem félünk kifejezni, amit érzünk. A dicsőítés egyik lényege, hogy eljuttasson minket arra a pontra, ahol nem félünk őszintének lenni. Amikor Jézussal vagyunk, soha nem kell elnyomnunk az érzéseinket. Ő nem szid le bennünket az őszinteségünkért. Nem biztos, hogy nekünk lesz igazunk, de ha őszinték vagyunk, Ő segíteni fog nekünk meglátni a tévedésünket, és abban is, hogy el tudjuk fogadni az igazságot.