Istenbe vetett bizalom a szenvedések idejénMinta

Olvasd el!: Zsoltárok 106

IMÁK: Zsoltárok 106:48

„Áldott legyen az Örökkévaló, Izráel Istene
öröktől fogva mindörökké!
Mondja az egész nép: “Ámen!

Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!”

Elmélkedés

A Zsoltárok 106 az Istenbe vetett bizalom és a dicséret gyönyörű példája. A zsoltáros hosszan és részletesen felsorolja, hogyan bánt Isten Izráellel. Emlékezik, hogyan mentette meg Isten a népét a pusztában. Méltatja Isten gondoskodását, amikor éhesek és szomjasak voltak és szorult helyzetükben Hozzá kiáltottak. Felidézi, hogyan csillapította Isten az éhségüket, és miként szabadította meg őket ellenségeiktől. Amikor az emberek vétkeztek, szembesültek bűnük következményeivel, és megtapasztalták Isten haragját. De Isten sohasem hagyta el őket. Mindig nagyszerű tetteket vitt véghez az érdekükben, minden alkalommal megmentette őket, amikor reménytelen helyzetükben segítségre volt szükségük.

Vannak esetek, amikor a fájdalmunk a bűnünk következménye. Előfordul, hogy a fájdalmunkat valaki más bűne okozza. És az is megtörténik, hogy a fájdalom a megromlott világunk eredménye.

A bűnbánat a siránkozás létfontosságú aspektusa. Bár az adott helyzetünk nem feltétlenül bűnös tettek eredménye, mindannyian bűnösök vagyunk, akiknek szükségük van Isten kegyelmére. Amikor bűnbánatot tartunk, saját tehetetlenségünkre gondolunk, és Isten erejére, aki megment minket. Nélküle elvesznénk a teljes sötétségben, elnyelne a bűnünk, és már csak a halált várnánk. Ha azonban Krisztusban vagyunk, hihetetlen reménységünk van! A bűnbánat eszünkbe juttatja elesett, bűnös állapotunkat, irgalmas Megváltónkat és örökkévaló reménységünket Őbenne. Dicsőítésre késztet bennünket, mert emlékezünk nagy Istenünk jóságára, hűségére, erejére és irgalmára.

Istenünk jó. Hűséges szeretete nem fogy el. Ő hatalmas, és minden tette dicséretre méltó. Nem feledkezik el a népéről. Még bűneinkben is megemlékezik rólunk. Meghallja segélykiáltásunkat és megszabadít.

Egyedül Benne reménykedünk. Egyedül Ő adja meg mindazt, amire szükségünk van. Miközben Tőle várjuk a megbocsátást és a megváltást, reményünk az Ő kereszten elvégzett művében van, nem pedig a saját jócselekedeteinkben vagy abban hogy nem fogunk szenvedni. Siránkozásunk része a bűnbánat, a bizalom és a dicséret: bűnünk beismerése, bizalom Jézus áldozatában és Isten dicsérete örök életünkért Krisztusban. Egyedül ő méltó a dicséretre.Emlékezve hatalmas cselekedeteire és hűséges jellemére, életünk szüntelenül dicsőítse Őt.