Átadott SzívMinta

A derék asszony – Az Isten félelme

Olvasd el: Példabeszédek 31

IMÁK: Példabeszédek 31:28–30

„Előállnak gyermekei, és áldják,

férje pedig dicséri őt:

’Bizony, sok-sok derék asszony élt előtted,

de te fölülmúlod valamennyit!’

Mert a báj csalóka, és elmúlik a szépség,

de dicséretre méltó az az asszony, aki tiszteli és féli az Örökkévalót!”

Elmélkedés

Mostanra már rengeteg időt töltöttünk olyan nők tanulmányozásával, akik átadták szívüket az Úrnak. Tanulmányunk végén egy olyan jellemtípust mutatunk be, amelyet a nagy hittel rendelkező nők életében fejlődhet ki és lehet jelen.

Egyes kutatók úgy vélik, a Példabeszédek könyvének ezen része összefoglalja mindazokat a bölcsességgel kapcsolatos témákat, melyekről az előző 30 fejezeten át olvastunk, vagyis ez a példabeszéd a bölcsességből fakadó erények megtestesülése. Az ókori Közel-Keleten a bölcsesség megszemélyesítése bevett szokás volt; sőt, gyakran istenként tisztelték. Azonban a bölcsesség bibliai értelmezése egy alternatív elképzelést tár elénk: a bölcsesség csakis Istentől származik és Isten nélkül értéktelen. Habár ez a költemény számos tanulsággal is szolgál, nem az a célja, hogy bemutassa az ideális istenfélő asszonyt és annak viselkedését. Sokkal inkább arról szól, hogy milyen előnyökkel járhat az egyén, a család és a közösség számára az Istentől származó bölcsesség.

A Példabeszédek könyvének elején azt olvassuk, hogy „Az Örökkévalót tisztelni és félni, ez a bölcsesség forrása és kezdete” (1:7). Az Isten félelme az az alap, amelyre a derék asszony is építi a bölcsességét. Hit és bölcsesség által fejlődhet ki bennünk az erény és az erő ahhoz, hogy véghez vigyük mindazt, amiről a költemény szól. Isten iránti szeretetből és a Belé vetett hit által dolgozhatunk azon, hogy áldássá váljunk családjaink és közösségeink számára.

Ahogy növekszünk a bölcsességben és kapcsolatunk az Úrral egyre mélyül, meg tudjuk majd különböztetni a megtévesztést, a hazugságot és a világ ámításait, hogy ezek helyett az igaz és örökkévaló mennyei dolgokra koncentráljunk, mint amilyenek a bölcsesség és az Úr félelme. Ha az a célunk, hogy Istent dicsérjük és krisztusi jellemet fejlesszünk ki magunkban, akkor az előttünk álló pályát örömmel futhatjuk meg.

Ha a szívünk együtt dobban Jézuséval, akkor meg fogjuk látni a közösségeinkben azokat, akik felé szolgálhatunk. Bölcsesség által elvégezhetjük mindazt a nehéz munkát, amely szükséges ahhoz, hogy felkészüljünk, bármilyen időszak, kihívás vagy bizonytalanság kerüljön is utunkba miközben növekszünk a hitben. És ha mindazt, amit megtanultunk, továbbadjuk a következő nemzedéknek, bölcsen és szeretettel tanítva és vezetve őket, akkor ők viszik majd tovább hitünk és átadott szívünk örökségét.