Átadott SzívMinta

Sifra és Púa – A megmentők

Olvasd el: 2 Mózes 1:1–21

IMÁK: 2 Mózes 1:17, 21

„A bábák azonban tisztelték és félték Istent, és a király parancsa ellenére sem ölték meg az újszülött fiúgyermekeket, hanem világra segítették őket is. […]

Mivel a bábák félték Istent, ő jól bánt velük: gyarapította a családjukat.”

Elmélkedés

Sifra és Púa zsidó bábák voltak Izrael népének egyiptomi fogsága alatt. Mivel a fáraó fenyegetve érezte magát az egyre növekvő héber népesség láttán és mivel a nehezített munkakörülmények és az egyre növekvő elvárások csak megerősítették ezeket az embereket, sokkal keményebb hangot ütött meg. Azt parancsolta Sifrának és Púának, hogy minden zsidó fiút öljenek meg azonnal a születésük után.

Azonban ezek a kivételes nők jobban félték az Istent, mint a fáraót. Életben hagyták a fiúkat, ezt pedig azzal magyarázták a fáraónak, hogy a héber asszonyok erősebbek, mint az egyiptomiak, és már azelőtt megszülnek, mielőtt a bába megérkezik.

Sifra és Púa akkor még nem tudhatták, hogy az egyik kisfiú, akit világra segítenek abban az időszakban, lesz az az ember, akit Isten az Ő népének megmentésére használ. Nem tudhatták, hogy saját szabadulások egy olyan gyermek által érkezik meg, akit ők maguk mentettek meg. Az, hogy szembeszegültek a fáraó parancsával, komoly következményekkel járhatott volna, ezek a nők azonban feddhetetlenül, hűségesen, és Isten iránti szeretetben jártak el. Helyesen cselekedtek, mert így kellett tenniük.

Mózes születése annak köszönhető, hogy Sifra és Púa a zsidó kisfiúk életben hagyása mellett döntöttek. Mózest az édesanyja elrejtette, a fáraó lánya megtalálta, majd a palotában nevelkedett, mielőtt szökevénnyé vált volna és Isten elhívhatta volna arra, hogy szabadulást hozzon az Ő népének. Isten ennek az embernek a segítségével szabadította meg Izraelt a fogságból, és vezette őket az Ígéret földjére.

Isten megáldotta Sifrát és Púát, kedvezett nekik, és gyarapította a családjukat. Mindezt azért, mert félték Őt, és engedelmeskedtek Neki. Pedig nem tudhatták, hogy engedelmességük milyen hatalmas szerepet játszik majd Isten tervében, hogy megmentse, felszabadítsa és megváltsa népét.

Amikor átadjuk szívünket az Úrnak, akkor olyan hitbéli örökséget hagyunk hátra, amely több nemzedéken át kifejti a hatását. Mindazok a döntések, melyeket nap mint nap meghozunk, az engedelmesség apró tettei, a hit nagy lépései, és ezek között minden – ha ezeket Isten dicsőségére tesszük, akkor olyan módon lesznek hatással az Ő országára, ahogy mi elképzelni se tudjuk. Legyünk tehát olyan nők, akik a mindennapi döntéseikben hűségesek és bíznak Istenben, bármi legyen is az Ő terve.