Átadott SzívMinta

A naini özvegy, avagy Jézus törődése

Olvasd el: Lukács 7:11-17
IMÁK: Lukács 7:13

„Amikor az Úr meglátta az özvegyasszonyt, megsajnálta, és azt mondta neki: ‘Ne sírj!’”

Elmélkedés

Jézus és a tanítványai Nain városába tartottak. Amikor a város kapujához értek, temetési menettel találkoztak, egy özvegy az egyetlen fiát temette. A fia halála miatt az asszony teljesen elhagyatott volt – egyedül, védelem és törődés nélkül. Fia elvesztése felett érzett gyászán túl ott volt még a jövőjének bizonytalansága is, mivel az első században Izraelben egy asszony egyedül nem tudta könnyen fenntartani magát. Ez az asszony elveszítette a férjét és egyetlen fiát is, és így támasz és gondoskodás nélkül maradt.

Érdekes, hogy Lukács, aki arról ismert, hogy a tényekre és részletekre összpontosít, itt most egy érzelmi megnyilvánulást ír le: Jézus együttérzését méltányolja. Bár Jézus bármilyen csodát tehetett volna, amivel biztosítja az asszony fizikai és anyagi jólétét, Ő azt választotta, hogy a legnagyobb szükségével – a sajgó szívével törődik.

Jézus előrelépett és megérintette a hordágyat, bár ez az ószövetségi törvények értelmében tisztátalanná tette Őt. Aztán ékes szavak vagy drámai szertartás nélkül szólt a fiatalembernek, hogy keljen fel, és az felkelt! Mindenki megdöbbent, aki tanúja volt a csodának.

Jézus annyira szeret minket, hogy nemcsak megkönyörül rajtunk, hanem közel jön, hogy velünk legyen a zűrzavarban és ott találkozzon velünk, ahol éppen vagyunk, és nem várja el, hogy mi magunk próbáljunk eligazodni mindebben. Ő hallja a szívünk jajkiáltásait, törődik azokkal a dolgokkal, amelyek miatt sírunk, és nem sétál el mellettünk csak úgy.

Lukács evangéliuma semmit sem ír az asszony hitéről, engedelmességéről vagy társadalmi helyzetéről. Még a nevét sem említi meg. Azt viszont láthatjuk, hogy Jézus törődött vele. Tudta, hogy milyen lenne az élete egy gondviselő férfi nélkül. Bensőségesen ismerte az asszonyt, hiszen Ő alkotta, Ő a történet hőse. Jézus volt az, aki a könyörületével belépett az asszony életébe és csodát tett. Nem az asszony bármilyen tettéért, hanem azért, mert Ő az, aki.

Neked milyen területen van szükséged arra, hogy Isten belépjen a megtörtségedbe? Ha egyedül érzed magad, ha bizonytalan vagy a jövőben, ha eltévedtél, mert minden összezavarodott körülötted, akkor vidd mindezt az Úr elé. Ne a saját terveiddel haladj előre, hanem adj helyet Istennek, hogy be tudjon jönni az életedbe és cselekedjen valami teljesen váratlant. Ő rólad is ugyanúgy gondot visel, ahogyan erről a névtelen asszonyról: teljesen, tökéletesen és maradéktalanul.