Átadott SzívMinta

Debóra – Győzelmi ének

Olvasmány: Bírák 4:1—5:9

IMÁK: Bírák 5:3, 9

„Halljátok ezt királyok, figyeljetek rám, fejedelmek, mert az Örökkévalónak éneklek, az Örökkévalót dicsérem, Izráel Istenét!"

„Szívem azoké, akik vezetik Izráelt, akik a nép közül önként vállalták a harcot! Dicsérjétek az Örökkévalót!"

Elmélkedés

Debóra vezető, bíró és prófétanő volt Izraelben, akit tisztelet övezett és aki értette, hogy Isten mire hívta el. Ellenség támadt Izrael ellen és Debóra tudta, mit kell tennie, hogy megnyerjék a csatát.

Debóra habozás nélkül utasította Bárákot, hogy gyűjtsön sereget és küzdjön meg az ellenséggel. Isten gondoskodni fog róla, hogy Sisera, az ellenség seregének parancsnoka, és emberei a megfelelő helyen legyenek a megfelelő időben, és Isten Báráknak fogja adni a győzelmet. Sisera serege azonban erős volt, Bárák ezért nem akart csatába indulni, hacsak Debóra, Izrael Isten által választott vezetője nem megy vele.

A győzelem a csatában mindig is Istent illette, de a dicsőség, amelyet népe szerzett, a hitükön múlt. Bárák nem érdemelte ki Sisera legyőzőjének címét. Ez a megtiszteltetés egy asszonyt ért, Jáélt, akinek a férje elhagyta Isten népét. Egy asszonyt, aki erős volt testben és lélekben, és a rendelkezésére álló eszközöket használva Izrael pártjára állt és betöltötte szerepét Isten tervében.

Miután a csatát megnyerték, Debóra és Bárák énekkel dicsérte Istent a győzelemért. Isten vezette és mentette meg őket ellenségeiktől. Egyedül Ő nyerte meg a csatát és ezért magasztalás illette a népétől.

Mikor győzelmet vagy sikert érünk el, kinek adunk hálát érte? Magunkat tekintjük a főszereplőnek, a megmentő hősnek? Debóra úgy szolgált, ítélt és vezetett, ahogy Isten kérte. Mikor pedig győztek, egyedül Istent magasztalta a győzelemért. Egyedül Istent illette dicsőség.

Semmi – sem a szerepeink, sem körülményeink, habozásunk vagy képességeink – nem állhat Isten útjába a csatában. Mikor eljön a győzelem napja, magasztalhatjuk Istent tetteiért, egyedül Neki adva hálát.