Utazás HabakukkalMinta

„Istenre várva: folytatás”

A szerző gondolatai:
1. Összpontosíts az első igeversre egy pillanatra és gondolkozz ennek a versnek a fontosságán. Fejtsd ki az ezzel kapcsolatos gondolataid.

Habakuk nagyon határozott volt abban, amit csinált. Istenre várt, az Ő válaszára…, de miért is olyan fontos az első vers? Az egyszerű válasz az, hogy ez azt mutatja be, hogyan kell Isten válaszaira várnunk. Habakuk türelemmel, kitartóan várta a választ. Mint egykori közelharci tengerészgyalogos, tudom, milyen fontos megőrizni a pozíciódat, ráadásul ezt éberséggel kell tenni.

Habakuk nem csak hátradőlt, mondván, majd cselekszem, ha megkaptam a válaszom…, hanem azt mondta, hogy folytatom az őrködést és állva maradok, miközben várok Isten szavára. Egy másik fontos dolog, hogy Habakuk már tervezte, hogy mit mondjon majd Isten feleletére. Már előre arra készítette magát, hogy majd válaszoljon Istennek valamilyen módon.

Ez engem egy politikai kampányra emlékeztet. Amikor egy jelölt indul valamelyik tisztségért, általában az összes kimenetelre felkészül. Készítenek egy győzelmi beszédet, a másik esetre pedig egy ún. engedményes beszédet is. Ez egy módja annak, hogy megmutassák, hajlandóak alávetni magukat a kormányzó hatalomnak. A választott tisztségviselők esetében ez az emberek döntése, Habakuk esetében pedig Istené.

2. Isten milyen módon válaszolt Habakuknak, és mit mond el ez arról, hogy hogyan kell hallgatnunk?

Ahogy mind tudjuk, Isten útjai, nem mindig azt jelentik, amire mi számítunk, vagy gondolnánk. Isten úgy döntött, megmondja Habakuknak, hogy jegyezzen fel valamit, ami a jövőben fog történni. Ezt néha nehéz elfogadni. A mai generációkat az azonnali elégtétel veszi körül. Felgyorsult világban élünk, ahol a generációk azonnal az eredményeket akarják látni. Azt akarjuk, hogy rögtön történjen megoldás, de ez nem mindig a legjobb nekünk.

Isten tudja ezt, és arra szánta ezt az időt, hogy tudassa Habakukkal, legyen türelmes, a dolgok nem mindig olyanok, mint amilyennek látszanak. Lehet, hogy lehetetlen helyzetnek tűnik, de Isten tudja mit csinál. A türelem egy nehezen kipréselhető erény. A türelem tudni, hogy mikor VÁRJ és mikor lépj. A türelem azt jelenti, hogy néha meg kell várnod, hogy Isten befejezze a tervét, mielőtt úgy döntenél, hogy cselekedj. Ez volt, amit Habakuk éppen készült átélni. Annak volt itt az ideje, hogy Isten lépjen, ő pedig türelmesen várjon.

3. Szerinted Isten miért a „Jaj” szót használta, amikor Habakukhoz beszélt, valamely másik szó, mint például az „átkozott” helyett?

A „jaj” egy sajnálkozásra használt kifejezés. Ez itt inkább az olvasónak szóló kihívás, mintsem egy általános kijelentés. Könnyű azt mondani: „Nézd meg milyen sikereket értek el, bárcsak nekem is jutott volna belőle!” Amit Isten be akar mutatni az az, hogy a felsorolt emberek nem irigylésre, sokkal inkább sajnálatra szorulnak. Nem úgy, hogy elkezdjük bírálni őket, hanem úgy, hogy közbenjárunk értük. A bűnös élet nem irigylésre méltó.

Kapil Dev, egy korábbi indiai krikettjátékos fejezte ki ezt a legjobban, amikor kijelentette: „Hosszú távon, úgy gondolom, hogy a becsületesség határozottan a legjobb irányelv. Az ember megúszhatja, ha rövid távon tisztességtelen, de végső soron a becsületesség az, ami kifizetődő.” A tisztességtelen ember mindig attól fél, hogy a becstelensége visszaszáll rá. Ez nem az az életmód, amellyel Isten megáldott.

4. Hogyan hozhatjuk be ezt a mindennapjainkba?

Sok gyakorlati módja van annak, amire ez a fejezet tanít, de talán a legjobb, ha türelmes vagy Istennel, mert Ő nem hagyott el téged. Végig kitartónak kell lenned lélekben, miközben arra vársz, hogy Isten válaszoljon a kérdéseidre. Isten mindenben tökéletes, még az időzítésében is, és ha elhagyjuk a lelki őrhelyünket, miközben rá várunk, nem vagyunk jobbak, mint az egy talentummal rendelkező szolga, a Máté 25:24-26-ban (HUNB).

24: „Odament hozzá az is, aki az egy talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, tudtam, hogy kérlelhetetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és onnan is gyűjtesz, ahová nem szórtál.”

25: „Félelmemben elmentem tehát, és elástam a talentumodat a földbe: nézd, itt van, ami a tied.”

26: „Ura így válaszolt neki: Te, gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és onnan is gyűjtök, ahova nem szórtam?”

Kihívás:
Szánj egy kis időt ma arra, hogy átgondold mi mindened van, és azt hogyan kaptad. Beszélj Istennel és mondd el neki, hogy hálás vagy. A legnagyobb célom, hogy tudasd Istennel, továbbra is kitartóan őrt állsz, miközben rá vársz!