Utazás HabakukkalMinta

„Találkozás Habakukkal: folytatás”

A szerző gondolatai:
1. Melyik a legmeghatározóbb téma Habakuk 1. fejezetét olvasva?
Van egy átfogó kérdés: Miért engedi meg Isten, hogy a rossz legyőzze a jót?

Ez a kérdés ma már nagyon is az élet része. Amikor a világot szemléljük, amelyben élünk, gyakran feltesszük ezt a kérdést. De az igazat megvallva, ez a rossz kérdés. A jobb kérdés így hangzik: Mit tesz Isten ezzel a sok gonoszsággal, mit hoz ki ebből?

2. Szerinted miért került be ez a könyv a kánonba? Mit gondolsz, mi Isten célja ezzel a fejezettel?

Amikor olvastam, nekem az tűnt fel egyből, hogy Habakuk kérdőre vonta Istent, amiért nem lépett közbe. A gondolataim két irányba kavarogtak: először is, hogy ez merész húzás volt, másodszor pedig, hogy miért volt ennyire vakmerő?

Ez a fejezet a kegyelemnek és a szeretetnek a bemutatása. Keresztényként tudjuk, hogy Istennek végtelen hatalma van mindenek felett, ami megtörtént, vagy meg fog történni. Emiatt, amikor megkérdezünk valamit, amit nem értünk, azt érezzük mintha megkérdőjeleznénk Isten hatalmát.

Ez a könyv célja. Normális, ha vannak kérdéseid – kétségeid, és ezeket megkérdezheted még magától Istentől is. Isten sosem azt akarta, hogy esztelen robotok legyünk, akik csak az utasítást teljesítik, vagy hogy bábuk és teljesen egyforma keresztények legyünk. Rendben van, ha megkérdezzük Istent, hogy miért vannak a dolgok úgy ahogy, de még az is, ha azt kérdezzük Tőle, hogy mi a terve ezzel. A Habakuknak adott válasza nem egy kidolgozott terv volt: a tanulság az, hogy Isten pontosan tudta, hogy a helyzet rosszul néz ki, de ez is az Ő kezében, az Ő irányítása alatt volt.

3. Mi volt az aggodalom az írás keletkezésekor?
Polgári elégedetlenség volt mindenütt. Izráel népe a félelem idejét élte, miközben a babiloniak egyre erősödtek. Nemzeteken vonultak át és leuralták őket. Izráel félt, hogy ő lesz a következő. Habakuk körülnézett a szomszédos népek között, és tanúja volt egy olyan nemzet jólétének és katonai sikereinek, amelyet Izráel árulónak tartott. Látta ezt, és tudta, hogy Izráel a szemük előtt van, és hogy Izráel inkább igazságtalan, mint igaz, nem beszélve arról, hogy Isten törvényeit elhanyagolták, miközben a gonosz úgy tűnt, hogy jutalmat kap.

4. Mi ennek a tanulsága ma?
A mi nemzedékünk eljutott arra a pontra, ahol elmosódnak a határok a jó és a rossz között. A fent lent van és a nyúl viszi a puskát, szóval? Mi a helyes? Amikor körülnézünk, érezzük a szükségét, hogy kérdeznünk kell, de helyette a félelemben ragadunk. Van, aki kérdezni fél, van, aki pedig a választól tart. A lényeg, hogy megértsük: menjünk és kérdezzünk, de tudjuk, hogy Isten a kezében tart minket, és van egy terve. Látjuk, ahogy az ellenség menetel, és a keresztények támadás alatt vannak az egész világon, de van egy világosságunk. Habakuk példájának követése lehetővé teszi, hogy nyíltan beszéljünk mennyei Atyánkkal. Jézus egyik ajándéka számunkra az, hogy közvetlenül járulhatunk hozzá, bármikor, bármivel kapcsolatban. Beszélj Atyáddal, mert őt mindig érdekli, ami téged aggaszt.

Kihívás:
Olvasd el Habakuk könyvét még egyszer, és próbálj úgy tekinteni az üzenetre, mint egy reménységre, az elkövetkező dolgokra vonatkozóan.

Miközben Habakuk ezeket írta, látta a körülötte lévő emberek romboló útjait, mégsem hanyagolta el a Szentírást, amellyel felnőtt. A Teremtés könyve (1Mózes 50:20) mondja, hogy „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa.” (HUNB) Ezek József szavai voltak a testvéreihez... A testvéreihez akik eladták rabszolgának, és amikor újra egyesültek, féltek a megtorlástól, de József soha nem veszítette el Isten tervébe vetett bizalmát. Minden rossz helyzetben van egy pozitív kimenetel, még akkor is, ha mi ezt nem látjuk.