Az advent testtartása: Napi karácsonyi áhítatMinta

Van olyan év, amikor egyszerűen nem tudod átérezni, nem igaz? Van, hogy nem találod azt a karácsonyi örömöt, amelyet „érezned kellene” ezekben a napokban – azt a dicsőítő és boldog lelkületet, amely Megváltónk földi megtestesülésének napját kíséri. Ő testté lett, hogy velünk lehessen ezen a földön – de ezen az ünnepen néha teljesen elcsigázottnak érezzük magunkat.

A hírekben látottak nyomasztó súlya erősebbnek bizonyul a faállítás örömmámoránál.

Ahogy az elmúlt év zűrzavarára, gyászára és küzdelmeire gondolunk, melyeket a koronavírus hozott magával, összetört szívünk csüggedt dobogása hangosabbnak tűnik, mint a hangszórókból szóló karácsonyi énekek.

Testvéreink elkeseredett kiáltásai a világ igazságtalanságán hangosabban csengenek a fülünkben, mint a dicsőítő dalok.

A Zsoltárok 3 akár a mi időnkben is íródhatott volna.

Nézzük csak, milyen környezetben is született Dávid zsoltára! Dávid félelmében és gyászában Istenhez kiált. Fia, Absolom lázadást szított ellene, és megpróbálta elbitorolni tőle a trónt. El tudod képzelni, hogy fájhat, ha a saját gyermeked ilyen módon támad ellened?

A zsoltárban láthatjuk, hogyan csordul túl Dávid gyásza. Legyűri rosszakarói hatalmas tömege – de ő még ekkor sem hajlandó meginogni.

Vegyél egy mély levegőt, és olvasd újra ezt a szakaszt! Figyeld meg, hogyan kiált Dávid Istenhez!

Dávid még akkor is szilárdan bízik benne, hogy Isten megszabadítja és megvédi őt, amikor minden összeomlik körülötte. Az ő példájából mi is tanulhatunk valamit a karácsonyi időszakban.

Elmélkedés:

• Mit fedezel fel Dávid viselkedésében, amikor félelem és zavarodottság gyötri?
• Melyik szavak érintenek meg?
• Te vajon hogyan tudnád a szívedet és az elmédet Isten felé fordítani a megpróbáltatások során?

Emeljük tekintetünket együtt a Dicsőséges Királyra, aki azért született közénk, hogy megszabadítson béklyóinktól!