Félelem elleni vakcina 5. RészMinta

 HITED PRÓBÁJA

A Szentírás azt írja, hogy előbb-utóbb ránk köszönt hitünk megméretése és próbája, s azt is elárulja, miért. Péter első levele első fejezetének tizenhetedik igeverse így fogalmaz: „...hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és tisztességre.”

Még emlékszem, amikor elérkezett az én hitem próbájának ideje. Malawiban voltam, és az ágyam szélén ültem. Egy baptisták által működtetett szálláshelyen laktam, napi három dollárért. Le kellett ülnöm, mert egy sokkoló hírt kaptam. Németországi irodánkból, Frankfurtból kaptam egy sürgős telefonhívást, amelyet egyszerűen nem tudtam feldolgozni. Az a hír érkezett, hogy több százezer dolláros mínuszba kerültünk. Hogyan történhetett meg ez? Az év elején Istentől azt a bátorítást kaptam, hogy ez az év „a tizenkét tele kosár éve” lesz, „minden egyes hónapra jut egy tele kosár”. Nem értettem, hogyan kerültünk mégis adósságba. „Uram,” - kérdeztem, „miért? Te ígéretet adtál, hogy tele lesznek a kosaraink, most mégis üres mindegyik! Hogyan lehetséges ez?” Ilyen pillanatokban az Úr megnyitja a szemünket - én ekkor a következőt hallottam Tőle: „A tanítványok kosarai csak akkor kezdtek megtelni, amikor a sokaság már jóllakott. Te csak tápláld tovább a tömegeket az én Igémmel, Én pedig majd megtöltöm azokat a kosarakat.” Le voltam nyűgözve. Isten bölcsessége teljesen logikus volt. Azt válaszoltam: „Uram, megteszem, amit mondasz, és tudom, hogy Te is megteszed, amit mondasz!” Persze, több százezer dollár az nagyon nagy pénz! Ekkora összeg azért több mint súrolja az észszerűség határát. Valóban, csak hogy Isten számára nem az emberi észszerűség a mérce. A kosarak egy álló napig üresen álltak, s csak azután jött a hír, hogy Isten újra teletöltötte azokat. A mi évünk is adósság nélkül zárult. Tovább tápláltuk a tömegeket Isten Igéjével, az Úr pedig folyamatosan küldte az ellátást. Amikor az Élet Kenyerét törjük meg a lélekben éhező tömegek számára, Isten nem fog cserbenhagyni.

Abban az évben másfél millió drága lélek megtérését láttuk, csak az afrikai evangelizációs alkalmaink során. Függetlenül attól, hogy milyen szolgálati területre hívott el minket az Úr, mindannyian átéljük a hitünk próbáját, és egészen bizonyosan nem csak egyszer! Jézus a saját tanítványainak is beszélt a rájuk váró hitpróbáról.

Lukács evangéliumának huszonkettedik fejezetében olvassuk, „Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait.” (Lukács 22:31-32)

Jézus előre látta, hogy Simon Péter a hitének egy minden korábbinál nagyobb próbájával és megméretésével fog szembenézni. A Péterre váró hitpróba nagyobb volt még annál a viharnál is, amellyel a tengeren kellett szembenéznie. Ez a hitpróba még annál is nehezebbnek bizonyul majd, mint az, amikor Jézus arra utasította őket, hogy néhány kenyérrel és hallal lakassanak jól egy egész sokaságot. Ez a hitpróba nagyobb kihívást jelent majd Péternek, mint kilépni a csónakból a tenger közepén, és a vízen járva odasétálni az Úrhoz. Jézus azonban könyörgött Simonért, hogy a hite el ne fogyatkozzék, és amikor majd megtér, képes legyen a körülötte lévőket hitükben megerősíteni. Jézus imádkozott azért, hogy ne fogyjon el Péter hite. Jézus imádkozik értünk is, hogy ne fogyjon el a hitünk! Ragaszkodnunk kell hitünkhöz!

Jézus minden időben, minden megpróbáltatásban, és minden körülmények között közbenjár az Ő népéért - azért, hogy kitartsunk az Úrba vetett bizakodásban, hogy megálljunk az Ő Szaván, és hogy mindenkor Őrá szegezzük tekintetünket!

„Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta.” (Zsoltárok 121:1-2)

Amikor különféle megpróbáltatásokkal nézünk szembe, amikor a hitünket tűz próbálja meg, továbbra is felfelé nézünk, és a tekintetünket Jézusra szegezzük! Erősen ragaszkodunk hitünkhöz, mert tudjuk, hogy a segítségünk az Úrtól jön! Kitartunk a hitünk próbájában, és miután abból megerősödve kikerülünk, tovább megyünk, mindig előre, az úton az Úr szentjeit biztatván, őket erősítve.