Félelem elleni vakcina 5. RészMinta

 ÁLLJ MEG AZ ÖRÖK KŐSZIKLÁN

Manapság lépten-nyomon azt halljuk, hogy nyitottnak kell lennünk a hitünkkel és az Ige értelmezésével kapcsolatban. Azt mondják, soha ne legyen dogmatikus a hozzáállásunk. Egyesek minden feszélyezettség nélkül válogatnak az igeversek között, és önkényesen elferdítik azok jelentését vagy aktualitását. Elterjedt gyakorlat, hogy csak akkor használjuk Isten szavát, amikor az elfogadhatónak vagy elég szimpatikusnak ítélt a hallgatóság részéről. Ez teljes mértékben kifordult gondolkodás! Ez egy liberális nézőpont, amely azt tanítja, hogy „igazából sosem tudhatod biztosan”, vagy még ennél is rosszabb, „ha nem tetszik, nyugodtan változtathatsz rajta”. Mi haszna van Isten Szavának, ha megváltoztatható? Mi értelme van az igazságban való hitnek, ha az igazság variálható?

Isten Szavának éppen az a rendeltetése, hogy bizonyosságot adjon nekünk Istenről és a jövőnkről. Ha a saját szánk íze szerint értelmezzük, azzal félre söpörjük Krisztus valamennyi csodálatos ígéretét, és semmit sem élvezhetünk mindabból, amit Krisztus biztosít számunkra. Az igaz keresztények nem „nyitottak” Isten és az Ő Szavának értelmezésével kapcsolatban, mert ez a fajta nyitottság nem más, mint mentség a bűnre és a hitetlenségre. A keresztények a teljes Szentírást elfogadják. Magunkévá tesszük Krisztus minden áldását. Isten Szava formálja véleményünket, s nem fordítva.

Egyesek úgy tesznek, mintha erény lenne nem hinni teljes bizonyossággal semmiben. Egy repülőgép pilóta kabinjában ez tuti nem erény! Ki szállna fel szíves-örömest egy olyan gépre, melynek kapitánya „nyitott” a repülőgép úti célját, a repülés módját és az utazás irányát illetően! Az utasok nagyon is dogmatikus kapitányt akarnak saját érdekükben! Olyat, aki biztosan tudja, hogy senki nem veszti életét az úton. Ugyanilyen veszélyes életünk döntéseivel kapcsolatban „nyitott” gondolkodásúnak lennünk. Pontosan kell tudnunk, mi az úticélunk!

A Biblia senkit nem biztat arra, hogy dogmatikus legyen, nyelvezete azonban mindig bizonyosságot és biztos reménységet közvetít. Az újszövetség egyik gyakran használt kifejezése a „tudjuk”. A bizonyosság nem egyenlő az elbizakodottsággal vagy arroganciával. Bizonyossággal tudni azt, hogy a Nap holnap reggel is felkel, nem tesz senkit dogmatikussá, vagy önhitté. Ilyen bizonyossággal bírnak azok a keresztények, akik biztosak mind holnapuk, mind pedig Isten felől: Amit Isten eddig megtett, ezentúl is megteszi, és ami eddig volt, az lesz ezután is!

Az általános  keresztény bizonyságtételt Pál apostol szavai fogalmazzák meg legjobban: „Tudom, kiben hiszek, és meg vagyok győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze arra a napra.” (2 Timóteus 1:12), vagyis Krisztus visszatérésének napjára. Az effajta bizonyosság a minimum, amit elvárunk egy olyan Istentől, aki méltó arra, hogy Istennek hívjuk! A nyitott gondolkodású ember ki van téve az ellenség támadásainak, mivel ajtót nyit a kételynek, félelemnek és hitetlenségnek. Szükséges, hogy a keresztény ember józan gondolkodású legyen, „Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erőnek, szeretetnek és józanságnak lelkét.” (2Timóteus 1:7).

Krisztusba vetett hitünk nyújt számunkra biztos alapot. Jézus az örök Szikla, amelyen állunk! Ő békességet ad az állhatatosan Benne bízó elmének. Ő jelenti a reménység horgonyát minden Krisztus vérén megváltott léleknek! Jézus örök Kősziklája az Őt félőknek! Aki benne bízik, nem inog meg! A tizennyolcadik zsoltár második igeverse azt írja: „Az ÚR az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram!”

Nincsen helye semmiféle „mismásolásnak”, ha Jézusról és az Ő Szaváról van szó! Teljes szívvel kell bíznunk az Úrban, kételkedés nélkül, mert „aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember.” (Jakab 1:6-8)

Választhatjuk az állhatatosan józan értelmet, és dönthetünk úgy, hogy foglyul ejtünk minden gondolatot, a Krisztusnak való engedelmességre. (2Korinthus 10:5) Megingathatatlanul állhatunk az Isten Szaván, mert azt Isten maga támasztja alá!