Félelem elleni vakcina 5. RészMinta

ISTEN NEM REJTŐZIK!

Sokan azt hiszik, Isten távol tartja magát az emberiségtől. Úgy képzelik, hogy háttérbe vonult, nem érdeklődik, sőt egyenesen közömbös saját teremtményei iránt. Pedig Jézus eljövetele óta az Atya Isten egyre inkább kijelenti magát! Fián keresztül megmutatta magát a világnak, majd elküldte Szent Szellemét, hogy velünk legyen örökre. Jézus azt mondta: „Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát. Hogyan mondhatod te: Mutasd meg nekünk az Atyát?” (János 14:9)

Jelenléte és ereje szemléletesen megmutatkozik a Bibliában és a világban mind a mai napig. Ha bárki azt gondolja, hogy Isten felszívódott, vagy eltűnt, az látogasson el Afrikába! Hatalmasabb erővel láttam Őt megnyilvánulni ott, mint bárhol az Ószövetségben! Láttam Őt démonokat űzni, betegeket gyógyítani, vakokat látóvá tenni, bénákat, süketeket kigyógyítani a bajukból. Még Mózes idejében sem tett ilyeneket! Egész városokat és országokat ráz meg hatalmasan. Ha igaz, hogy Isten „eltűnt valahova”, akkor azok közé tűnt el, akik hisznek Őbenne!

Az elképzelés, hogy Isten eltűnt, a hitetlenség régi félelme. Izrael részese volt a nagy kivonulásnak, látta Isten dicsőségét, és tudta, hogy mindez valós, igaz. Mégis hónapokon belül bizalmatlanná váltak, és féltek. Akartak valamilyen szemmel látható dolgot, ezért készítettek maguknak egy aranyborjút, s az szépen visszavezette őket a szolgaságba (2Mózes 32). A hitetlenség mindig szolgaságba vezet, a hit viszont felszabadít! Sajnos, az izraeliták elvesztették hit-útleveleiket és hit-vízumaikat, és soha nem léphették át az Ígéret Földjének határát, két ember, Káleb és Józsué kivételével, akik ragaszkodtak a hitükhöz, és ezért beléphettek a földre.

Ennyire ősrégi dolog a hitetlenség. Se nem okos, se nem modern találmány. Visszavezethető egészen az Éden kertig, ahol Éva kételkedett. Éva és jómagunk számára is, a kételkedés ördögi ostobaság, és bizony soha nem hozott semmi jót senkinek. Ha szeretnénk Istennel járni, annak nincsen más módja, mint az, hogy bizalmunkat vetjük Őbelé. Hogyan bízna Isten olyan emberekben, akik megvetik Őt vagy úgy tesznek, mintha nem is létezne? Isten nem tartozik nekünk semmivel, és ha nekünk ez tetszik, Ő bizony nem avatkozik közbe. „És mivel nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben, Isten kiszolgáltatta őket az erkölcsi ítéletre képtelen gondolkodásnak, hogy azt tegyék, ami nem illik.” (Róma 1:28)

Jézus él, köszöni, jól van, és az egész földön munkálkodik! Tudod, vannak olyan emberek, akik annak ellenére, hogy egyetlen csodát sem láttak saját szemükkel, figyelemre méltó hitet gyakorolnak. Krisztus eljövetele előtt alig néhány ember látott valaha is csodát. Mégis éltek abban az időben is olyan emberek, akik nagy hitről tettek tanúbizonyságot. Jézus azt mondta róluk: „Áldottak, akik nem láttak, és mégis hittek.” (János 20:29) Ezek az emberek olvasták az Írásokat, és elhitték, hogy a Nagy Kivonulás Istene nem hagyja cserben őket, és javukra munkálkodik. És Isten pontosan ezt is tette! Dávid - hogy csak egy példát említsünk -, soha nem látott egyetlen csodát sem, és csak minimális tapasztalata volt a természetfölötti dolgokban, mégis teljes gőzzel haladt előre, és hitt az isteni segítségben, és meg is kapta azt! Még ma is, háromezer évvel később, Dávid hite mintaként szolgál számunkra. Talán átérzed Dávid helyzetét, mert te magad sem láttál még egyetlen csodát sem saját szemeddel, viszont hiszed, hogy történnek csodák, és tudod, hogy Isten képes csodákat tenni, és ezt azért tudod, mert elhiszed, hogy amit Isten Szava mond, az igaz! Ha ezekben magadra ismertél, tudd, hogy hitedet számon tartják a mennyben, és az Úr „áldottnak” nevez!